A Pesti Srácok és az Origo csak Rákosi emlékét ápolja

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Fekete Lyuk

A cél szentesíti az eszközt: Sztálin legújabb magyar tanítványai emlékeznek a régi főnökre.

Lassan megszokjuk, sőt lassan immunissá tesz, hogy az ún. kormányközeli sajtó kizárólag mocskolódással, gyűlöletkeltéssel képes megtölteni hasábjait. De tegnap az Origo, ma meg a Pesti Srácok egy-egy olyan poszttal állt elő, ami egyértelműen a további lejtmenetet jelzi, és amit eddig sejtettünk, az immár bizonyság, ezen sajtótermékek számára csupán egyvalami irányadó:

a sztálinista propaganda;

vagyis az olyan aljas és undorító manipulációk, amilyeneket még egy pöcegödörben szerkesztett bulvárlap sem engedne meg magának. És nem csak a mocsok miatt, de azért is, mert annyira égőnek tartaná. Ahogy az Origo előáll azzal (először megnevezve a cikk szerzőjét, majd roppant bátor és gáláns módon eltüntetve azt), hogy mekkora fenyegetés, hogy a momentumos Hajnal Miklós édesapja lájkolta a 444-et, édesanyja pedig

a Nők Lapjának adott interjút,

vagy amit a Pesti Srácok ír az „Orbán Viktor likvidálására felszólító, kereszténygyalázó szélsőséges nehéztüzér” Paizs Miklósról, nos, ilyesmire legfeljebb azok emlékezhetnek, akik 1949-ben, mondjuk a Rajk-per idején olvasgatták a Szabad Népet.

Ennek fényében a szemünk se rebben, hogy a mai napon az MTI szép hosszú közleményben (vagy inkább lexikoncikkben) emlékezik meg arról, hogy

125 éve született Rákosi Mátyás.

Mivel Rákosi dicsőítését még valószínűleg nem tartják időszerűnek a felsőbb körök, joggal feltételezhetjük, hogy az Origo és a Pesti Srácok stílben tartott, gyalázkodó posztjaikkal valójában a régi főnökre emlékeznek, illetve azokra a daliás évekre, amikor kizárólag ehhez hasonló cikkek jelenhettek meg, egyúttal kifejezve azon óhajukat is, hogy milyen jó lenne most is valami hasonló.

Sajnos fiúk, ez a kívánságotok nem fog teljesülni.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.