A Pesti Srácok és az Origo csak Rákosi emlékét ápolja

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Fekete Lyuk

A cél szentesíti az eszközt: Sztálin legújabb magyar tanítványai emlékeznek a régi főnökre.

Lassan megszokjuk, sőt lassan immunissá tesz, hogy az ún. kormányközeli sajtó kizárólag mocskolódással, gyűlöletkeltéssel képes megtölteni hasábjait. De tegnap az Origo, ma meg a Pesti Srácok egy-egy olyan poszttal állt elő, ami egyértelműen a további lejtmenetet jelzi, és amit eddig sejtettünk, az immár bizonyság, ezen sajtótermékek számára csupán egyvalami irányadó:

a sztálinista propaganda;

vagyis az olyan aljas és undorító manipulációk, amilyeneket még egy pöcegödörben szerkesztett bulvárlap sem engedne meg magának. És nem csak a mocsok miatt, de azért is, mert annyira égőnek tartaná. Ahogy az Origo előáll azzal (először megnevezve a cikk szerzőjét, majd roppant bátor és gáláns módon eltüntetve azt), hogy mekkora fenyegetés, hogy a momentumos Hajnal Miklós édesapja lájkolta a 444-et, édesanyja pedig

a Nők Lapjának adott interjút,

vagy amit a Pesti Srácok ír az „Orbán Viktor likvidálására felszólító, kereszténygyalázó szélsőséges nehéztüzér” Paizs Miklósról, nos, ilyesmire legfeljebb azok emlékezhetnek, akik 1949-ben, mondjuk a Rajk-per idején olvasgatták a Szabad Népet.

Ennek fényében a szemünk se rebben, hogy a mai napon az MTI szép hosszú közleményben (vagy inkább lexikoncikkben) emlékezik meg arról, hogy

125 éve született Rákosi Mátyás.

Mivel Rákosi dicsőítését még valószínűleg nem tartják időszerűnek a felsőbb körök, joggal feltételezhetjük, hogy az Origo és a Pesti Srácok stílben tartott, gyalázkodó posztjaikkal valójában a régi főnökre emlékeznek, illetve azokra a daliás évekre, amikor kizárólag ehhez hasonló cikkek jelenhettek meg, egyúttal kifejezve azon óhajukat is, hogy milyen jó lenne most is valami hasonló.

Sajnos fiúk, ez a kívánságotok nem fog teljesülni.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.