A Pesti Srácok és az Origo csak Rákosi emlékét ápolja

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Fekete Lyuk

A cél szentesíti az eszközt: Sztálin legújabb magyar tanítványai emlékeznek a régi főnökre.

Lassan megszokjuk, sőt lassan immunissá tesz, hogy az ún. kormányközeli sajtó kizárólag mocskolódással, gyűlöletkeltéssel képes megtölteni hasábjait. De tegnap az Origo, ma meg a Pesti Srácok egy-egy olyan poszttal állt elő, ami egyértelműen a további lejtmenetet jelzi, és amit eddig sejtettünk, az immár bizonyság, ezen sajtótermékek számára csupán egyvalami irányadó:

a sztálinista propaganda;

vagyis az olyan aljas és undorító manipulációk, amilyeneket még egy pöcegödörben szerkesztett bulvárlap sem engedne meg magának. És nem csak a mocsok miatt, de azért is, mert annyira égőnek tartaná. Ahogy az Origo előáll azzal (először megnevezve a cikk szerzőjét, majd roppant bátor és gáláns módon eltüntetve azt), hogy mekkora fenyegetés, hogy a momentumos Hajnal Miklós édesapja lájkolta a 444-et, édesanyja pedig

a Nők Lapjának adott interjút,

vagy amit a Pesti Srácok ír az „Orbán Viktor likvidálására felszólító, kereszténygyalázó szélsőséges nehéztüzér” Paizs Miklósról, nos, ilyesmire legfeljebb azok emlékezhetnek, akik 1949-ben, mondjuk a Rajk-per idején olvasgatták a Szabad Népet.

Ennek fényében a szemünk se rebben, hogy a mai napon az MTI szép hosszú közleményben (vagy inkább lexikoncikkben) emlékezik meg arról, hogy

125 éve született Rákosi Mátyás.

Mivel Rákosi dicsőítését még valószínűleg nem tartják időszerűnek a felsőbb körök, joggal feltételezhetjük, hogy az Origo és a Pesti Srácok stílben tartott, gyalázkodó posztjaikkal valójában a régi főnökre emlékeznek, illetve azokra a daliás évekre, amikor kizárólag ehhez hasonló cikkek jelenhettek meg, egyúttal kifejezve azon óhajukat is, hogy milyen jó lenne most is valami hasonló.

Sajnos fiúk, ez a kívánságotok nem fog teljesülni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.