A pusztát ajánlgatja egy költői publicisztikában a Miniszterelnökség miniszteri biztosa

  • narancs.hu
  • 2021. március 11.

Fekete Lyuk

De vajon miért, és miért így, miért most, vagy ez már az újranyitás előszele volna?

Vendégpublicisztikát közölt a kormányközeli Mandineren Mernyei Ákos, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa, egészen pontosan „Miniszteri biztos, miniszterhelyettesi kabinetfőnök, Kormányzati ágazati politikák és a kormányzati közpolitika összehangolásáért felelős miniszteri biztos”, ezen túl a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, illetve a nemrégiben milliárdos apanázzsal megtolt Mathias Corvinus Collegium magánjogi műhelyének kutatótanára.

Ez még önmagában nem lenne említésre méltó dolog, ám a szöveg nem a miniszteri biztos kutatási területének megfelelő jogi kérdéseket tárgyalja, mint az talán várható lenne, hanem egy hirtelen csavarral a szerző költői vénáját domborítja ki.

Ilyenek vannak benne: „A horizont, ahogy egy kedves idevalósi ismerősöm megfogalmazta, olyan, mintha vonalzóval rajzolták volna: sima, egyenes vonal. S mégis, csak vennünk kell a fáradtságot, hogy kilátogassunk a rónára és rá fogunk jönni, hogy ami messziről ridegnek, sivárnak, kopárnak, egyhangúnak látszhat, az közelről az élet megannyi csodáját tartogatja:

őzek pihennek az itt is-ott is felbukkanó cserjében, mezei nyulak lapulnak a sziken, bivaly- és szarvasmarhacsordák legelnek, és a madárvilág sok ezer képviselője gubbaszt nyugodtan a csatornákon, itatókon, dagonyákon, egészen addig, amíg, egymással olyan összhangban, amelynek a megteremtésére csak a természet képes, egyszerre fel nem emelkednek s szállnak tovább, ki tudja hová.”

Tényleg, ki tudja? Esetleg az ornitológusok?

A szöveg bár rövid, igazából tele van gyönyörű leírásokkal, szinte bárhonnan idézhetnénk belőle. Például innen: „Nem lesznek videojátékok (mármint a pusztában – a szerk.), de lesznek helyettük lovak, a néhány napos csikótól az eredményes sport- és fogathúzó kocsilovakig, amelyek hagyják, hogy a látogató megsimogassa őket és egy kis megnyugvást találjon mellettük.

Nem lesznek gyorséttermek, de lesznek csárdák, ahol a táj rendkívül sokszínű gasztronómiáját kipróbálva, lassan, őszintén beszélgetve és nagyokat nevetgélve, az ízeket valóban kiélvezve lehet elkölteni egy kiadós ebédet.

Nem lesznek hatalmas lakás- és konyhafelszerelési boltok, de az erre járók megtalálhatják örömeiket a számtalan méretű és formájú fonott kosárművészeti remekben és fazekas portékában. Nem lesznek városi látnivalók, de megismerhetjük a ménesbirtok büszkeségét, a kocsit, amely Kossuth Lajost, s Ferencz Józsefet is röpítette, s amelynek rugózása bármelyik mai luxusautóéval felér. S aztán itt van a Kilenclyukú Híd is, amely maholnap kétszáz éves, s amelyet úgy terveztek, hogy a rajta áthaladó marhacsordák napi 400 tonnás súlyát is gond nélkül elbírja.”

És a többi.

Elképzelni sem tudjuk, hogy mi ihlette a miniszteri biztost erre a költői kifakadásra, miközben nem mellesleg kijárási tilalom van az országban, a vírusjárvány valószínűleg soha nem látott esetszámokkal éri majd el a harmadik hullám tetőpontját, az iskolák, óvodák, közintézmények, éttermek, boltok, egyszóval nagyjából minden zárva, az egészségügy pedig az összeomlás szélén áll.

De persze, nagyon fasza hely a puszta, csak ez épp nem nagyon érdekel senkit. Vagy Mernyei az újranyitást készítené elő a szösszenetével? Ezek szerint ő már tud valamit.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.