Vendégpublicisztikát közölt a kormányközeli Mandineren Mernyei Ákos, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa, egészen pontosan „Miniszteri biztos, miniszterhelyettesi kabinetfőnök, Kormányzati ágazati politikák és a kormányzati közpolitika összehangolásáért felelős miniszteri biztos”, ezen túl a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, illetve a nemrégiben milliárdos apanázzsal megtolt Mathias Corvinus Collegium magánjogi műhelyének kutatótanára.
Ez még önmagában nem lenne említésre méltó dolog, ám a szöveg nem a miniszteri biztos kutatási területének megfelelő jogi kérdéseket tárgyalja, mint az talán várható lenne, hanem egy hirtelen csavarral a szerző költői vénáját domborítja ki.
Ilyenek vannak benne: „A horizont, ahogy egy kedves idevalósi ismerősöm megfogalmazta, olyan, mintha vonalzóval rajzolták volna: sima, egyenes vonal. S mégis, csak vennünk kell a fáradtságot, hogy kilátogassunk a rónára és rá fogunk jönni, hogy ami messziről ridegnek, sivárnak, kopárnak, egyhangúnak látszhat, az közelről az élet megannyi csodáját tartogatja:
őzek pihennek az itt is-ott is felbukkanó cserjében, mezei nyulak lapulnak a sziken, bivaly- és szarvasmarhacsordák legelnek, és a madárvilág sok ezer képviselője gubbaszt nyugodtan a csatornákon, itatókon, dagonyákon, egészen addig, amíg, egymással olyan összhangban, amelynek a megteremtésére csak a természet képes, egyszerre fel nem emelkednek s szállnak tovább, ki tudja hová.”
Tényleg, ki tudja? Esetleg az ornitológusok?
A szöveg bár rövid, igazából tele van gyönyörű leírásokkal, szinte bárhonnan idézhetnénk belőle. Például innen: „Nem lesznek videojátékok (mármint a pusztában – a szerk.), de lesznek helyettük lovak, a néhány napos csikótól az eredményes sport- és fogathúzó kocsilovakig, amelyek hagyják, hogy a látogató megsimogassa őket és egy kis megnyugvást találjon mellettük.
Nem lesznek gyorséttermek, de lesznek csárdák, ahol a táj rendkívül sokszínű gasztronómiáját kipróbálva, lassan, őszintén beszélgetve és nagyokat nevetgélve, az ízeket valóban kiélvezve lehet elkölteni egy kiadós ebédet.
Nem lesznek hatalmas lakás- és konyhafelszerelési boltok, de az erre járók megtalálhatják örömeiket a számtalan méretű és formájú fonott kosárművészeti remekben és fazekas portékában. Nem lesznek városi látnivalók, de megismerhetjük a ménesbirtok büszkeségét, a kocsit, amely Kossuth Lajost, s Ferencz Józsefet is röpítette, s amelynek rugózása bármelyik mai luxusautóéval felér. S aztán itt van a Kilenclyukú Híd is, amely maholnap kétszáz éves, s amelyet úgy terveztek, hogy a rajta áthaladó marhacsordák napi 400 tonnás súlyát is gond nélkül elbírja.”
És a többi.
Elképzelni sem tudjuk, hogy mi ihlette a miniszteri biztost erre a költői kifakadásra, miközben nem mellesleg kijárási tilalom van az országban, a vírusjárvány valószínűleg soha nem látott esetszámokkal éri majd el a harmadik hullám tetőpontját, az iskolák, óvodák, közintézmények, éttermek, boltok, egyszóval nagyjából minden zárva, az egészségügy pedig az összeomlás szélén áll.
De persze, nagyon fasza hely a puszta, csak ez épp nem nagyon érdekel senkit. Vagy Mernyei az újranyitást készítené elő a szösszenetével? Ezek szerint ő már tud valamit.
