A pusztát ajánlgatja egy költői publicisztikában a Miniszterelnökség miniszteri biztosa

  • narancs.hu
  • 2021. március 11.

Fekete Lyuk

De vajon miért, és miért így, miért most, vagy ez már az újranyitás előszele volna?

Vendégpublicisztikát közölt a kormányközeli Mandineren Mernyei Ákos, a Miniszterelnökség miniszteri biztosa, egészen pontosan „Miniszteri biztos, miniszterhelyettesi kabinetfőnök, Kormányzati ágazati politikák és a kormányzati közpolitika összehangolásáért felelős miniszteri biztos”, ezen túl a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója, illetve a nemrégiben milliárdos apanázzsal megtolt Mathias Corvinus Collegium magánjogi műhelyének kutatótanára.

Ez még önmagában nem lenne említésre méltó dolog, ám a szöveg nem a miniszteri biztos kutatási területének megfelelő jogi kérdéseket tárgyalja, mint az talán várható lenne, hanem egy hirtelen csavarral a szerző költői vénáját domborítja ki.

Ilyenek vannak benne: „A horizont, ahogy egy kedves idevalósi ismerősöm megfogalmazta, olyan, mintha vonalzóval rajzolták volna: sima, egyenes vonal. S mégis, csak vennünk kell a fáradtságot, hogy kilátogassunk a rónára és rá fogunk jönni, hogy ami messziről ridegnek, sivárnak, kopárnak, egyhangúnak látszhat, az közelről az élet megannyi csodáját tartogatja:

őzek pihennek az itt is-ott is felbukkanó cserjében, mezei nyulak lapulnak a sziken, bivaly- és szarvasmarhacsordák legelnek, és a madárvilág sok ezer képviselője gubbaszt nyugodtan a csatornákon, itatókon, dagonyákon, egészen addig, amíg, egymással olyan összhangban, amelynek a megteremtésére csak a természet képes, egyszerre fel nem emelkednek s szállnak tovább, ki tudja hová.”

Tényleg, ki tudja? Esetleg az ornitológusok?

A szöveg bár rövid, igazából tele van gyönyörű leírásokkal, szinte bárhonnan idézhetnénk belőle. Például innen: „Nem lesznek videojátékok (mármint a pusztában – a szerk.), de lesznek helyettük lovak, a néhány napos csikótól az eredményes sport- és fogathúzó kocsilovakig, amelyek hagyják, hogy a látogató megsimogassa őket és egy kis megnyugvást találjon mellettük.

Nem lesznek gyorséttermek, de lesznek csárdák, ahol a táj rendkívül sokszínű gasztronómiáját kipróbálva, lassan, őszintén beszélgetve és nagyokat nevetgélve, az ízeket valóban kiélvezve lehet elkölteni egy kiadós ebédet.

Nem lesznek hatalmas lakás- és konyhafelszerelési boltok, de az erre járók megtalálhatják örömeiket a számtalan méretű és formájú fonott kosárművészeti remekben és fazekas portékában. Nem lesznek városi látnivalók, de megismerhetjük a ménesbirtok büszkeségét, a kocsit, amely Kossuth Lajost, s Ferencz Józsefet is röpítette, s amelynek rugózása bármelyik mai luxusautóéval felér. S aztán itt van a Kilenclyukú Híd is, amely maholnap kétszáz éves, s amelyet úgy terveztek, hogy a rajta áthaladó marhacsordák napi 400 tonnás súlyát is gond nélkül elbírja.”

És a többi.

Elképzelni sem tudjuk, hogy mi ihlette a miniszteri biztost erre a költői kifakadásra, miközben nem mellesleg kijárási tilalom van az országban, a vírusjárvány valószínűleg soha nem látott esetszámokkal éri majd el a harmadik hullám tetőpontját, az iskolák, óvodák, közintézmények, éttermek, boltok, egyszóval nagyjából minden zárva, az egészségügy pedig az összeomlás szélén áll.

De persze, nagyon fasza hely a puszta, csak ez épp nem nagyon érdekel senkit. Vagy Mernyei az újranyitást készítené elő a szösszenetével? Ezek szerint ő már tud valamit.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.