Boross Péter egykori miniszterelnök rövid, ám annál velősebb interjút adott a sonline.hu-nak. A nagy mű a klasszikus bevezetés-tárgyalás-befejezés tagolásnak megfelelően először Boross és Orbán Viktor meghitt, emberi, kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolatának részleteibe avatja be a nagyérdeműt, amiből kiderül, hogy bár sokat beszélgetnek, egy miniszterelnököt nem lehet állandóan zargatni, hiszen sok a teher rajta.
A következő blokk a nyugati világ alkonyáról szól: megtudhatjuk, hogy a „romlás centruma Nyugat-Európa, amelyik álmokból él”, majd az óriási katyvaszból, amit Boross összehord a Római Birodalomról és a szellemi-morális mélyrepülésről, végül csak ki lehet hámozni: azok a nyomorult más vallású, más kultúrájú bevándorlók, na, azok nagyon nem kellenének ide.
Szép lezárásként pedig a újságíróval kérdezővel karöltve átszambáznak a kétsebességes unió koncepciójára, ami, ha Európa „keleti felén hagyják érvényesülni azt, amire a történelem tanította ezeket a népeket, akkor előnyös is lehet. Legalábbis azzal szemben, hogy nem járnak ide emberi jogi kutatók és fals hírekkel nem tömik tele a világot”. Majd hozzáteszi, „az a szellemi és morális aura, ami Brüsszelt ma körbeveszi, nem alkalmas arra, hogy egész Európára vonatkozó elveket hirdessen vagy döntéseket hozzon”, ezért ha már egyszer muszáj lennie az uniónak, legyen a központja mondjuk Krakkóban vagy Drezdában.
Mindegy is hol, csak valami rendes kelet-európai helyen.