Így állítanak emlékművet a franciák – Nekünk a Szabadság tér jutott

  • narancs.hu
  • 2014. október 14.

Fekete Lyuk

Emlékműállítás és emlékezetpolitikai gesztus magyar közreműködéssel Párizs 10. kerületében. Irigykedjünk vagy tanuljunk?

Második világháborús emlékművet adtak át pénteken Párizsban. Azon kívül, hogy van némi magyar vonatkozása is az eseménynek, nem árt megfigyelni, mi a stíl ez ügyben tőlünk nyugatra. Arra sem árt emlékezni, hogy Magyarországon 2014-ben az úgynevezett Megszállási emlékművet – amely ellen a terv nyilvánosságra kerülése utáni első pillanattól tiltakoztak – nem adták át, inkább az éj leple alatt állították fel Budapesten.
Először látható kortárs magyar művész alkotása párizsi köztéren – zengi a hirado.hu, s már ez is némi kiegészítésre szorul.

false


Két II. világháborús deportált ellenállónak állított emléket a Société Réaliste francia–magyar művészpárosa, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Az alapvetően konceptuális műveket létrehozó formációt 2004-ben alapították, politikai dizájnnal, kísérleti gazdasággal, territoriális ergonómiával és mérnöki tanácsadással foglalkoznak.
Az En attendant le Mo(nu)ment 2014–2045 (Emlékműre/Időre várva 2014–2045) című mű a Fondation de France alapítvány támogatásával, Párizs 10. kerületének történelmi emlékezetét ápoló egyesülete megbízásából készült. Az Histoire et Vies (Történelem és Életek) nevű szervezet két évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy a Jean Moinon – a kerületből 1944-ben elhurcolt, majd munkatáborban meghalt – ellenállóról 1946-ban elnevezett utcát az önkormányzat nevezze át (!) Jean et Marie Moinon utcára, megemlékezve a német megszállás ellen harcoló házaspár másik tagjáról is. Hisz’ Marie Moinon szintén ellenálló volt, 1945-ben a nácik Ravensbrükben gázosították el. (Nézze meg az emlékműállítás galériáját!)

false

Nos, azon túl, hogy irigykedünk a francia emlékmű-állítási gyakorlatra, irigykedünk arra is, hogy a franciáknál a nők – legalábbis ezt a szituatív megmutatkozást nézve – és tetteik épp annyit érnek, mint a férfiak és tetteik, akkor is, ha adott esetben az némi időbe is került. Nem csak átnevezték az utcát, emlékművet is kaptak, ami igazi kortárs esztétikum. Na, ilyen nekünk a Szabadság téren nincs…

false

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.