Így állítanak emlékművet a franciák – Nekünk a Szabadság tér jutott

  • narancs.hu
  • 2014. október 14.

Fekete Lyuk

Emlékműállítás és emlékezetpolitikai gesztus magyar közreműködéssel Párizs 10. kerületében. Irigykedjünk vagy tanuljunk?

Második világháborús emlékművet adtak át pénteken Párizsban. Azon kívül, hogy van némi magyar vonatkozása is az eseménynek, nem árt megfigyelni, mi a stíl ez ügyben tőlünk nyugatra. Arra sem árt emlékezni, hogy Magyarországon 2014-ben az úgynevezett Megszállási emlékművet – amely ellen a terv nyilvánosságra kerülése utáni első pillanattól tiltakoztak – nem adták át, inkább az éj leple alatt állították fel Budapesten.
Először látható kortárs magyar művész alkotása párizsi köztéren – zengi a hirado.hu, s már ez is némi kiegészítésre szorul.

false


Két II. világháborús deportált ellenállónak állított emléket a Société Réaliste francia–magyar művészpárosa, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Az alapvetően konceptuális műveket létrehozó formációt 2004-ben alapították, politikai dizájnnal, kísérleti gazdasággal, territoriális ergonómiával és mérnöki tanácsadással foglalkoznak.
Az En attendant le Mo(nu)ment 2014–2045 (Emlékműre/Időre várva 2014–2045) című mű a Fondation de France alapítvány támogatásával, Párizs 10. kerületének történelmi emlékezetét ápoló egyesülete megbízásából készült. Az Histoire et Vies (Történelem és Életek) nevű szervezet két évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy a Jean Moinon – a kerületből 1944-ben elhurcolt, majd munkatáborban meghalt – ellenállóról 1946-ban elnevezett utcát az önkormányzat nevezze át (!) Jean et Marie Moinon utcára, megemlékezve a német megszállás ellen harcoló házaspár másik tagjáról is. Hisz’ Marie Moinon szintén ellenálló volt, 1945-ben a nácik Ravensbrükben gázosították el. (Nézze meg az emlékműállítás galériáját!)

false

Nos, azon túl, hogy irigykedünk a francia emlékmű-állítási gyakorlatra, irigykedünk arra is, hogy a franciáknál a nők – legalábbis ezt a szituatív megmutatkozást nézve – és tetteik épp annyit érnek, mint a férfiak és tetteik, akkor is, ha adott esetben az némi időbe is került. Nem csak átnevezték az utcát, emlékművet is kaptak, ami igazi kortárs esztétikum. Na, ilyen nekünk a Szabadság téren nincs…

false

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.