Így állítanak emlékművet a franciák – Nekünk a Szabadság tér jutott

  • narancs.hu
  • 2014. október 14.

Fekete Lyuk

Emlékműállítás és emlékezetpolitikai gesztus magyar közreműködéssel Párizs 10. kerületében. Irigykedjünk vagy tanuljunk?

Második világháborús emlékművet adtak át pénteken Párizsban. Azon kívül, hogy van némi magyar vonatkozása is az eseménynek, nem árt megfigyelni, mi a stíl ez ügyben tőlünk nyugatra. Arra sem árt emlékezni, hogy Magyarországon 2014-ben az úgynevezett Megszállási emlékművet – amely ellen a terv nyilvánosságra kerülése utáni első pillanattól tiltakoztak – nem adták át, inkább az éj leple alatt állították fel Budapesten.
Először látható kortárs magyar művész alkotása párizsi köztéren – zengi a hirado.hu, s már ez is némi kiegészítésre szorul.

false


Két II. világháborús deportált ellenállónak állított emléket a Société Réaliste francia–magyar művészpárosa, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Az alapvetően konceptuális műveket létrehozó formációt 2004-ben alapították, politikai dizájnnal, kísérleti gazdasággal, territoriális ergonómiával és mérnöki tanácsadással foglalkoznak.
Az En attendant le Mo(nu)ment 2014–2045 (Emlékműre/Időre várva 2014–2045) című mű a Fondation de France alapítvány támogatásával, Párizs 10. kerületének történelmi emlékezetét ápoló egyesülete megbízásából készült. Az Histoire et Vies (Történelem és Életek) nevű szervezet két évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy a Jean Moinon – a kerületből 1944-ben elhurcolt, majd munkatáborban meghalt – ellenállóról 1946-ban elnevezett utcát az önkormányzat nevezze át (!) Jean et Marie Moinon utcára, megemlékezve a német megszállás ellen harcoló házaspár másik tagjáról is. Hisz’ Marie Moinon szintén ellenálló volt, 1945-ben a nácik Ravensbrükben gázosították el. (Nézze meg az emlékműállítás galériáját!)

false

Nos, azon túl, hogy irigykedünk a francia emlékmű-állítási gyakorlatra, irigykedünk arra is, hogy a franciáknál a nők – legalábbis ezt a szituatív megmutatkozást nézve – és tetteik épp annyit érnek, mint a férfiak és tetteik, akkor is, ha adott esetben az némi időbe is került. Nem csak átnevezték az utcát, emlékművet is kaptak, ami igazi kortárs esztétikum. Na, ilyen nekünk a Szabadság téren nincs…

false

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.