Második világháborús emlékművet adtak át pénteken Párizsban. Azon kívül, hogy van némi magyar vonatkozása is az eseménynek, nem árt megfigyelni, mi a stíl ez ügyben tőlünk nyugatra. Arra sem árt emlékezni, hogy Magyarországon 2014-ben az úgynevezett Megszállási emlékművet – amely ellen a terv nyilvánosságra kerülése utáni első pillanattól tiltakoztak – nem adták át, inkább az éj leple alatt állították fel Budapesten.
Először látható kortárs magyar művész alkotása párizsi köztéren – zengi a hirado.hu, s már ez is némi kiegészítésre szorul.
Két II. világháborús deportált ellenállónak állított emléket a Société Réaliste francia–magyar művészpárosa, Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy. Az alapvetően konceptuális műveket létrehozó formációt 2004-ben alapították, politikai dizájnnal, kísérleti gazdasággal, territoriális ergonómiával és mérnöki tanácsadással foglalkoznak.
Az En attendant le Mo(nu)ment 2014–2045 (Emlékműre/Időre várva 2014–2045) című mű a Fondation de France alapítvány támogatásával, Párizs 10. kerületének történelmi emlékezetét ápoló egyesülete megbízásából készült. Az Histoire et Vies (Történelem és Életek) nevű szervezet két évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy a Jean Moinon – a kerületből 1944-ben elhurcolt, majd munkatáborban meghalt – ellenállóról 1946-ban elnevezett utcát az önkormányzat nevezze át (!) Jean et Marie Moinon utcára, megemlékezve a német megszállás ellen harcoló házaspár másik tagjáról is. Hisz’ Marie Moinon szintén ellenálló volt, 1945-ben a nácik Ravensbrükben gázosították el. (Nézze meg az emlékműállítás galériáját!)
Nos, azon túl, hogy irigykedünk a francia emlékmű-állítási gyakorlatra, irigykedünk arra is, hogy a franciáknál a nők – legalábbis ezt a szituatív megmutatkozást nézve – és tetteik épp annyit érnek, mint a férfiak és tetteik, akkor is, ha adott esetben az némi időbe is került. Nem csak átnevezték az utcát, emlékművet is kaptak, ami igazi kortárs esztétikum. Na, ilyen nekünk a Szabadság téren nincs…
