Egy új Pozsgay jött el közénk Frankfurtból, hogy meghirdesse az Orbán utáni időket

  • narancs.hu
  • 2016. március 13.

Fekete Lyuk

Szörnyű és buta dolog a kerítésépítés: Megyesi Gusztáv szellemes röpdolgozatában az új Pozsgay Imre eljövetelét látja Balog Zoltán fellépésében. Álom ez vagy valóság?

Nem viccel a Népszabó sem, amikor az új Pozsgay eljövetelét kiáltja világgá. Az agilis szerzőt Balog Zoltán papminiszter frankfurti félreszólása (szörnyű, buta dolog a kerítésépítés) indította arra, hogy laza ecsetvonásokkal megfesse az új, immár Orbán utáni világ egyik főalakját. Így ír ugyanis a jó tollú Megyesi: „Balog miniszter kőkemény szavai örökre fennmaradnak. Hogy szörnyű és buta dolog a kerítés, hogy kormánya embertelen menekültpolitikát folytat, hogy ez az egész, s hogy egyáltalán. Túl a kettős beszéden, alakoskodáson, sunyiságon, észre kell vennünk, hogy itt, az orrunk előtt formálódik egy új Pozsgay Imre, aki már annak idején fölemelte szavát a fennálló kurzus ellen, s aki oly időkben merte előkészíteni egy szebb és boldogabb világ eljövetelét, amikor mindenki csak szemlesütve kussolt, behódolva a diktatúrának.

Caaládi kör

Fotó: MTI

Addig is azonban a rendszer marad, azzal Balog miniszternek sincs egyelőre baja.”

Ne feledjük, nem az a lényeg, hogy így lesz-e vagy sem, hanem az, hogy a kép, amit a széthulló Kádár-kor emlékeiből fest, ma is hiteles.

S ha nagyon kereskedünk, a Fidesz valamelyik kukájában még a régi Pozsgayt is megtaláljuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.