„Kedves Elvtársam!
Immár bő egy hete ismét nem vagyunk bátrak. A traumatikus választási vereségünk sem volt elég fejbekólintás ahhoz, hogy felébredjünk, s cselekvésbe fogjunk. Attól tartok, az MSZP politikai kómába esett” - fogalmazott nyílt levélben Szanyi Tibor, a párt korábbi EP-képviselője.
Azt atv.hu által közölt írásban a politikus azt írta, „a gyávaság mintaesetének tudhatjuk be azt, hogy az elnökség - különösen annak fizetett része - nem akarta előterjeszteni, hogy név szerint ki legyen az egyetlen EP-képviselőnk? Mi, választmányi kétharmaddal azt válaszoltuk, hogy mi az a párt vagyunk, amelyik semmilyen helyzetre nem képes érdemben reagálni. Minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve: ezúttal a 6,62 %-kal.
Az ominózus szombati reggel egy országos elnökségi üléssel kezdődött. A pártelnök elmondta javaslatát, én viszont elvi éllel kifogásoltam, hogy a vezetés fősodra nem mer konkrét javaslatot tenni, hanem megint mismásol, s egy személyi javaslatot egy származtatott mechanizmusba burkol, azaz maradjon minden úgy ahogy van. Aztán meg is döbbentem, minthogy rajtam kívül egyetlen más hozzászóló sem volt. Egy sem! Szóval képzeld el, egy hat nappal korábban péppé vert párt elnökségi ülését, ahol a vezetők a napirend fő kérdésében egy kukkot sem szólnak, hiszen annyira jó javaslatot tett az elnök a semmittevésre. Jobb híján hát szavazott az elnökség. Egyedül szavaztam nemmel.”
Szanyi szerint az MSZP évek, évtizedek óta egyre kevesebb politikai kérdést dönt el, következésképpen „egyre több dolgunk dől el az idő sodrásában, köztük a sorsunk, szinte tőlünk függetlenül”: „ezért hát észre sem vettük, hogy a Bokros-csomag óta szép ütemesen adtuk fel baloldaliságunk több és több tételét, majd váltunk kormányon egy neoliberális konglomerátummá, aztán tartós ellenzékben mára ideológiailag is élő halottá. Néha kibuggyan belőlünk, hogy »Fizetésemelést!« vagy »Fizessenek a gazdagok!« és hasonlók, aztán a néma csend és mozdulatlanság.”
A politikus azt is sérelmezte, hosszú ideje, hogy leszoktatták szavazóikat az irántuk való kötődésről: „a hősidőkben ez úgy hangzott, hogy egyéniben ide, listán oda kell szavazni. Pártként megteremtettük az »elszavazás« gyakorlatát, ami 2018-ban oda fajult, hogy »szavazz a legesélyesebb ellenzéki pártra!« Mintha ez valami evidencia lenne a »mezei« választópolgárnak. Tartósan úgy viselkedünk, mint a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki.”
Végezetül leszögezte, hogy „Holnapelőtt” jeligére mozgalmat indít, amihez csatlakozhat bárki, aki vallja, hogy a földi élet még menthető, ha újra a legszélesebb értelemben vett szolidaritás lesz úrrá a gondolkodásunkban: „ez egy zöldmezős beruházás, amely vörös vonalakat húz jó és rossz között, s akár pártok befogadására is alkalmas”, majd bejelentkezett párjta élére: „ha az MSZP-nek szüksége van rám, akkor elnökévé választ, azzal hogy a pártot az említett mozgalomhoz kötöm.”
