Ez aztán a karrier: Simicskó Istvánnak a fiatal lelket kell megérintenie eztán

  • narancs.hu
  • 2018. július 2.

Fekete Lyuk

Mit csináljon, ide állította a párt.

Interjút adott a Magyar Időknek Simicskó István korábbi honvédelmi miniszter abból az alkalomból, hogy új feladatot kapott a főnöktől, kormánybiztos lett. „Orbán Viktor miniszterelnök úr a hazafias és honvédelmi nevelés megerősítését bízta rám” – mondta.

Azt sajna nem tudhattuk meg, hogy pontosan mi lesz a feladata,

egyáltalán lesz-e bármi dolga azonkívül, hogy felvegye a fizetését.

Simicskó István éppen megválogatja a szavait

Simicskó István itt még miniszterként válogatja meg a szavait

Fotó: MTI

Simicskó elmondása szerint olyan tevékenységekkel kell majd foglalkoznia, mint a „fiatal lelkek megérintése”, „tapasztalatok átadása”, „egészséges nemzettudatra nevelés”, és persze a „szellemi honvédelem”.

Simicskó szerint „hiába deklaráljuk, hogy a haza védelme nemzeti ügy, ha nem teszünk érte semmit, akkor nem válik azzá”, s úgy gondolja, hogy ezt – pártállásra való tekintet nélkül – mindenkinek magáévá kell tennie. Már csak azért is, mert az ellenség nem alszik.

Az exminiszter immár kormánybiztosként elmondta azt is, szerinte mi a boldogulás útja: „Véleményem szerint egy ember csak akkor tud megmaradni ebben a lüktető, folyamatosan mozgásban lévő és felgyorsult világban,

ha egészséges embertudattal rendelkezik,

ha saját személyiségét, a saját emberi mivoltát megéli. Ha van családja, ha van nemzettudata, van istentudata, akkor ez a három együtt egy olyan egységet ad, amivel könnyebben túl tud jutni az élet nehézségein.”

Ha jól sejtjük, Simicskónak ettől kezdve az egészséges embertudat nevében kell megnyilvánulnia, bár ennyi erővel azt is hajtogathatná: bukott miniszter vagyok, bukott miniszter vagyok…

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.