Humorbomba: a Fidesz szerint az LMP teljes mellszélességgel támogatja a „Soros-tervet”

  • narancs.hu
  • 2017. október 21.

Fekete Lyuk

Csakhogy Deutsch Tamás nem viccel.

Deutsch Tamás, a kormánypárt EP-képviselője szombaton tartott sajtótájékoztatóján a nemzeti konzultáció hajrájában azt találta ki, hogy az LMP Soros kottájából játszik. Deutsch úgy fogalmazott, hogy miközben Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje nagy energiákkal próbál úgy tenni, mintha nem is ismernék a „Soros-tervet”, addig Meszerics Tamás, a párt EP-képviselője szavazataival támogatja annak megvalósulását.


Na már most, mint tudjuk, az Európai Unió bürokratikus rendje, vagyis az Európai Parlament is Soros zsebében van, megvette kilóra, hisz' hosszú hónapok óta ez a Fidesz retorikája, így már csak az nem világos, min csodálkozik Deutsch Tamás ennyire.

A Fidesz politikusa azt mondta, nem kíván beleszólni az LMP belső ügyeibe, de határozottan arra kéri Szél Bernadettet, kérdezze meg párttársát, miért segíti a „Soros-terv” végrehajtását.

(MTI)

(Kis színes: már az MTI-ben sem lehet bízni, hiszen „Soros-terv”-ként emlegetik a „Soros-tervet”. Ajaj.)

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.