Karácsony Gergely: „A faszért hagytam magam rábeszélni”

  • narancs.hu
  • 2017. december 10.

Fekete Lyuk

Már a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltségét is vonakodva vállalta az MSZP új favoritja.

Szombat éjjel egy kifejezetten e célból alapított blogon jelent meg egy „kiszivárgott” hangfelvétel. A 40 másodperces szövegben Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke szó szerint a következőket mondja:

„Alapvetően az az érzésem, hogy a faszért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, mert sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem. Annyi hatása volt, a PM felment 0 százalékról 1-re, ennyit tudtunk elérni ezzel. Sokkal beljebb nem vagyunk. Ráadásul nekem van egy főállásom, ami önmagában egy kibaszott politikai stressz, hogy lesz Zuglónak költségvetése, meg ilyen apróságok. Van nekem ilyen szempontból dolgom, így tudom is magam áltatni azzal, hogy én teszek az ügyért, vagy valamit csinálok.”

Karácsony Gergely és a Párbeszéd a héten hajtott végre éles stratégiaváltást: kiálltak az MSZP koncepciója, a közös ellenzéki lista mellett, aminek hatására az Együtt felbontotta a velük kötött szövetséget, az MSZP nevében viszont Molnár Gyula bejelentette, hogy Karácsony miniszterelnök-jelöltségére fog javaslatot tenni a párt testületeinek.

Az Index információi szerint a felvételt hétfőn, az Együtt elnökségi ülésén rögzítették. Ez arra utal, hogy Karácsony nem az MSZP, hanem a Párbeszéd miniszterelnök-jelölti posztjának elfogadásáról beszél, és az Együtt politikusainak magyarázza, miért kell megállapodni az MSZP-vel.

Karácsony Gergely Facebook-oldalán elismerte, hogy ő beszél a felvételen. Szerinte ez csak azt bizonyítja, hogy „nem egóból vagy hataloméhségből, hanem felelősségtudatból csinálom, amit csinálok, és nem áltatom magam azzal, hogy Zugló polgármestereként is teszek eleget a változásért”.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.