Kövér szerint Tordai és Hadházy "a demokrácia salakja"

  • narancs.hu
  • 2019. december 21.

Fekete Lyuk

De a házelnök szerint a "gyűlölet nem pálya".

Kövér László a Magyar Hírlapnak adott interjújában arról beszélt, hogy „a gyűlölet nem pálya”. Ám hogy mit gondol a házelnök valójában a gyűlöletről, ugyanebben az interjúban világossá vált. A hangzatos kijelentés szöges ellentéteként értelmezhető, mikor a fideszes honatya Hadházy Ákosról és Tordai Bencéről beszélt.

Azt mondta, „Ők a demokrácia salakja".

„Hadházy Ákos zoológiai besorolása szerint Hadházy Ákos. Nincsen párja széles e világon.”

Kövér úgy látja, Hadházyban és Tordaiban, az ellenzék hangadóiban már nincs meg az, ami a régi szocialista pártban is megvolt még anno. „Tudom, kiváltom ezzel Horn Gyula fiának ismételt rosszallását, de attól még, hogy életében hazaárulónak neveztük a volt miniszterelnököt, bizonyos szintig akkor is tiszteltük: volt valaki.”

A házelnök szerint a Fidesz kulturális törvénye körüli tiltakozáshullám nem más, mint „a posztkommunista – mára liberálissá vedlett – értelmiségi csoportok és kineveltjeik kompromisszumot, sőt könyörületet sem ismerő, egzisztenciális érdekek mentén folytatott utóvédharca a Kádár-rendszerben megszerzett és a rendszerváltozás első két évtizedében gondosan őrzött hegemónia megtartásáért”.

Kövér az interjú során arról beszél, hogy az ellenzék gyűlöli a Fideszt, és mint ismert, ezért még összefogni is hajlandók voltak. A házelnök egészen érdekesen példálózik, arról beszél, hogy mindez nem előzmény nélküli, nincs ebben semmi újdonság, hisz' "a nyilasokat és a kommunistákat 1944–45-ben is a gyűlölet, az irigység, a frusztráció és a gondolattalanság kötötte össze. Ezért nem okozott a kisnyilasoknak problémát belépni Rákosiék pártjába. Az egyébként jelentős részben zsidó származású kommunista vezetőknek pedig, akiknek a hitsorsosait a nyilasok belelőtték a Dunába, miközben akkor is bőszen fasisztázták a kiépítendő diktatúrájuk legfőbb ellenfelei­nek tekintett polgári politikusokat – köztük például a napokban Teremtőjéhez megtért volt kisgazdapárti képviselőtársunkat, Horváth Jánost is –, azonközben nem jelentett gondot befogadni a náci gyilkosokat."

Az ellenzéki előretörésről is úgy tartja Kövér, hogy az csak az ellenzéki gyűlöletkeltés kisebb eredménye: „most érett be a társadalom egy jelentős részé­ben az ellenzék által kilenc éve folytatott háborús hisztériakeltés gyümölcse”.

„Egyelőre az osztogatás és a fosztogatás, a hazudozás meg a rombolás megy” az ellenzéki önkormányzatokban – sulykolta a Fidesz-agitprop ún. üzenetét Kövér László.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.