Ákos: Aki szerint a sikerem a NER-nek köszönhető, az nem beszámítható

  • narancs.hu
  • 2024. október 22.

Fekete Lyuk

Ugyanis ő hét miniszterelnök alatt töltött meg csarnokokat a koncertjeivel. 

„(...) nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki szerint az én sikerem a NER-nek köszönhető, az egyszerűen nem beszámítható” – mondta Kovács Ákos az Indexnek adott interjújában, amikor a neki járó állami támogatásokról faggatták. Mint fogalmazott, hét miniszterelnök alatt töltött meg sportcsarnokokat, ő játszott a legtöbbször az egykori Budapest Sportcsarnoknakban, és lassan már hazajár koncertezni a Papp László Arénába.

Az interjúban egyébként a legújabb, Metropolis című albumáról kérdezték. Sok szó esett a Kékből rózsaszín című számról, melyben olyan mondatok hangzanak el a transzneműségről, mint: „a nemed nemcsak egy jelmez, amit az ember levet vagy felvesz”. Ákos szerint azonban ő csak a „normalitás védelmében” próbál felszólalni. 

„Ha én Napóleonnak képzelem magam, bevisznek a diliházba, de ha nőnek, akkor azt tisztelni kell?”

– mondta. „Azt gondolom, hogy nem segít senki lelki problémáin, ha egészséges szerveket metszenek le róla. A dal egy kétségbeesett apa segélykiáltása nyomán született. Miért nem szeretjük annyira ezeket a gyerekeket, hogy segítsük őket saját maguk elfogadásában? Arról nem beszélve, hogy ez óriási üzlet is. Nevezhetnek, aminek akarnak, ezzel akkor sem fogok egyetérteni. De amúgy kit bánt, ha nekem személyesen ez a véleményem? Én ezt mondom, más meg mást. Mi a probléma?”

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.