Lemez

Isten kedvenc zenekara

Einstürzende Neubauten: Alles in Allem

Zene

Ha van olyan együttes, amelynek nagyobb a hatása, mint a saját sikere, akkor az az Ein­stürzende Neubauten.

Az ipari zajokkal operáló, idén kereken 40 éves berlini zajkommandó Németország legtöbbet emlegetett zenekara a Kraftwerk és a Can mellett, ami a másokra tett benyomást illeti – tőlük merített ihletet a komplett indusztriál színtér, és abban sincs semmi meglepő, hogy Henry Rollins testén az egyik tetoválás a Neubauten legendás, archaikus emberábrázolásra emlékeztető logóját idézi.

A korai felállásból Blixa Bargeld (eredeti nevén Christian Emmerich), az amerikai születésű N.U. Unruh (Andrew Chudy) és Alexander Hacke még mindig az együttes tagja, de a két későbbi érkező, Jochen Arbeit és Rudolf Moser is a line-up része már 1997 óta. De az is tény, hogy ebben a felállásban csak három album készült idáig, a legutóbbi, az Alles wieder offen 2007-ben jelent meg. Azóta volt még egy kiadvány, de a 2014-es, első világháborús tematikájú Lament nem számít sorlemeznek.

Öt éve a Neubauten megjárta (ismét) Budapestet, és az esemény – legalábbis számomra – három okból kifolyólag maradt emlékezetes: egyrészt nagyszerű volt az Akváriumban megtartott koncert; a második ok az egyik női néző Derrick-tetkója volt, a harmadik pedig Blixa búcsúmondata. „Isten kedvenc zenekarát láthattátok” – jelentette ki a frontember, s tényleg jó lenne hinni abban, hogy a Teremtő őértük rajong a legjobban, nem pedig mondjuk a Nickelbackért.

Az Alles wieder offen óta Blixa visszaköltözött Kínából Berlinbe, így nem meglepő, hogy a hasonló című Alles in Allem fő tematikája a német főváros, még akkor is, ha a főhős ezt a friss interjúiban valamennyire cáfolni igyekszik. (Elmondása szerint pont ezért maradt le a lemezről a Welcome to Berlin című dal.) Ettől függetlenül több számcím berlini helynevet tartalmaz: ilyen az Am Landwehrkanal (egy folyóparti utca), a Grazer Damm, a Wedding (ami nem az angol „esküvő” szóra vonatkozik), és a Tempelhof, utóbbi ma már a régi reptér helyén kialakított városrész.

A másik dolog, amit a korábban a Nick Cave and the Bad Seeds együttesben is zenélő Blixa szinte az összes interjújában kihangsúlyoz mostanság, hogy már egyáltalán nem tulajdonít akkora jelentőséget a különleges hangoknak, hangzásoknak, mint korábban. Ez persze összefüggésben lehet azzal is, hogy biztonsági okokból már nem nagyon lehet elvinni semmit a németországi roncstelepekről, úgyhogy a Neubauten inkább más jellegű tárgyakat próbált ezúttal hangszerként használni. A Taschen című dalban például rongyokkal kitömött műanyag táskákat püfölnek. A számok tempója – tőlük nem túl meglepő módon – a lassú és a közepes között váltakozik, de inkább a lassúság dominál.

A zenekar nem tért vissza a korai albumok elborultságához, vagyis az évtizedek óta tartó letisztulás itt is folytatódik. A Ten Grand Goldie-ban hallható egy igencsak Bad Seeds-es kiállás, a Möbliertes Lied szinte érzelmes balladának tűnik (legalábbis az ő világukban), a Zivilisatorisches Missgeschickben Twin Peaks-es hangtorzítás bukkan fel, a már említett Taschent egy xilofon csilingelése kíséri végig. A német és angol szöveget is tartalmazó Seven Screwsban markáns vonósok festik alá a hangulatot, a Wedding kifejezetten gitáros darab, a záró Tempelhof pedig már szinte ambient, egy kicsit a Pink Floyd-féle Goodbye Cruel World hangulatában, ami azért is érdekes, mert Blixa az 1971-es Meddle-lel bezárólag szereti a Floydot. Ha elfogadjuk, hogy Blixa szerint a Neubauten zenéje félúton van az építkezés és a háború között, akkor az Alles in Allem egy újabb lépés az építkezés irányába, és ezt legfeljebb az ősrajongók bánhatják.

Potomak, 2020

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.