Németh Szilárd mai sajtótájékoztatóján világossá tette, hogy „a Soros által fenntartott médiabirodalom” újságíróit nem tartja újságíróknak, hanem
provokátoroknak, ügynököknek.
Márpedig, ha ügynökök, provokátorok, akkor már csak egy lépésre vagyunk az ellenük kívánatos és szükséges hatósági fellépéstől.
Mint Törökországban, Oroszországban…
Elmúlt felettük az idő, vagy elképzelhetetlennek tűnnek az eredeti alkotóik nélkül – íme azok a franchise-ok, amelyeket nem valószínű, hogy bárki elővenne egy remake-re. Vagy legalábbis reméljük.
Moldovában parlamenti választást tartanak, a kis ország méreteit jóval meghaladó geopolitikai fontossága miatt pedig Oroszország már nem is nagyon akarja titkolni a dezinformációs hadjáratait, miközben az utolsó pillanatban a választási hivatal több ellenzéki jelöltet is eltiltott az indulástól.
Hol vannak már azok az idők, amikor Farkas Flórián szállította a voksokat a Fidesznek? A kormányfő kénytelen saját maga üzeneteket megfogalmazni a tábornak, amely megosztottá vált, miközben épül egy rendszerkritikus cigány közösség is.
Emellett jön egy feketekomédia és a szlovén A Pál utcai fiúk is.
Három tanév alatt 134-ről 61-re csökkent a szentesi Horváth Mihály Gimnázium új beiratkozóinak száma – hangzott el a szülői értekezleten, melyet nem az iskola hívott össze. A fórumon olyan petíciót is alá lehetett írni, amiben az igazgatónő – fideszes önkormányzati képviselő – leváltását kérik.
Fontos szerepet töltenek be a hazai közoktatásban a tanodák a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásában, azonban jellemzően szűkös keretek között működnek. Az Európai Unió támogatja az intézményeket, ugyanakkor irreálisan nagy adminisztrációs terheket rak a szervezetekre.
Semjén Zsolt magából kikelve bizonygatta, hogy „soha, semmilyen bűnös viszonyhoz nem volt köze”. Pedig civileket és ellenzéki politikusokat, vékonyabb ténybeli alapon is összesározott már a fideszes médiagépezet.
Gina Lollobrigida, Claudio Cardinale, Sophia Loren – a nagy triumvirátusból Cardinale halálával immár csak Loren maradt nekünk.
A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.
Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.
Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.
