Mindig izgalmas, amikor Schmidt Mária interjút ad, hiszen legutóbb is parádés beszélgetést folytatott a híres történésszel, Anne Applebaummal, ám a sok-sok szürreális megállapítást tartalmazó szöveget a Terror Háza főigazgatója a Kelet-Európa-kutató engedélye nélkül közölte a saját blogján.
Most ilyen incidens nem történt, de Schmidt Mária a Hit Gyülekezetéhez köthető Heteknek adott interjújából mindenképpen érdemes szemlézni, mert olyan sok remek gondolat akad benne.
Schmidt arról, hogy miért hívták Magyarországra a szélsőjobboldali, a pedofil bűncselekményeket relativizáló Milo Yiannopoulost:
„Milo Yiannopoulos provokatív személyiség, de hát ezért hívtuk meg. Nem gondolom, hogy csak olyanokat kellene meghallgatni, akikkel az ember mindenben egyetért.” (…) „A vele szemben felhozottak mondvacsináltsága megütött. Nem értem, hogy a politika ahelyett, hogy a választási kampánnyal foglalkozna, miért az ő meghívásán rugózott.”
Schmidt Mária elmondja, hogy mit gondol Manfred Weberről, az Európai Néppárt frakcióvezetőjéről:
„Weber szerintem már a szülőszobában, pólyába burkolva is politikailag korrekt volt, mert azt a fokú PC-séget, ami az ő karótnyeltségében testet ölt, nem lehet tanulni.”
| ||
A Dózsa László sztorija mellett kiálló főigazgató arról, hogy mi a káros:
„Nagyon káros, hogy érvek és ellenérvek küzdelme helyett a politikai viták legfontosabb eszközévé a megbélyegzés, diszkreditálás, a partvonalon kívülre szorítás, szalonképtelenné tétel vált.”
Schmidt Mária elárulja, mekkora szabadság van Magyarországon, és miben nyilvánul ez meg:
„Magyarországon a legszigorúbb mércével mérve is szólásszabadság van. Ha valaki maga elé veszi a hetilapokat, megnézi a site-okat, napilapokat, egyáltalán nem arra a következtetésre fog jutni, hogy itt ne lehetne bármit leírni a regnáló kormányról, annak vezetőjéről és a többi politikusáról. Tüntetések és demonstrációk sora zajlott az elmúlt két ciklusban. Soha senkinek semmi baja nem lett.”
Schmidt Mária a nagyon hanyatló Nyugatról:
„A 2008-as gazdasági válság és annak kezelése, majd a 2015-ös migrációs krízis és annak elhibázott kezelése miatt a kelet-európai országok nem fogják többé eltűrni, hogy másodosztályú országokként tekintsen rájuk a Nyugat, mert a Nyugat elvesztette korábban birtokolt modellállító képességét.”
