A delfinek igencsak különös állatok: sokak szerint okosabbak, mint az emberek (akiken sokszor segítenek például búvárkodás közben, igaz, olykor meg is támadják őket és összeverik), az viszont biztos, hogy szívesen feledkeznek bele különféle szexuális játékokba, ami szerkesztőségünk szerint mindenképpen respektálandó vonás.
Abban azonban már erősen megoszlanak a narancsos vélemények, hogy palackorrú barátaink közeledése az ember nők felé, vajon pozitív vagy negatív fejlemény-e inkább.
| ||
Ahogy a Bors írja (és nem ők találják ki, a hír angolszász oldalakon is kint van) Margaret Howe Lovattról:
„Az asszony a ’60-as években kutatóként dolgozott és állatkísérleteket végzett, mely során szexuális viszonyba keveredett egy delfinnel. (…) – A kísérletek során Petert, a delfint, meg akartam tanítani angolul. Hamar nagyon közel kerültünk egymáshoz és kötődni kezdett hozzám. Sokszor odaúszott mellém és összedörzsölgettük a testünket. Egyértelmű volt, hogy ez szexuális kielégülést jelentett neki. Nekem nem különösebben. Nagyon különleges volt a viszonyunk – nyilatkozta egy BBC-s dokumentumfilmben Lovatt.”
A lap honlapján még egy fotó is megcsodálható a párosról, és szóba kerül az LSD is. A Jezebel fentebb belinkelt cikkében egyébként egész pontosan azt mondja a kutatónő, hogy a delfin részéről egyértelműen szexuális tartalmú volt a közeledés, az ő részéről azonban nem, bár érzékinek azért érzéki. Jelentsen ez bármit is!
Ha szegény Marco Ferreri élne, ennyi alapján már kész is volna egy príma forgatókönyvvel – és a Narancsszem például nagyon értékelné!
