Ez egy „szám a nihilről, dal a kuss ellen, avagy néha nemcsak az ellenkező nem frusztrál minket, de a nagyarányú igen is – kezeket le!”. Ezzel a felvezetéssel tette közzé mozgósító nótáját és hatásvadász videóját az Egyetlen, amely „egy nagyon popos punkzenekar. Vagy egy kicsit punkos popzenekar.”
Politikai nóták, pontosabban „megzenésített politikusok” nagy mennyiségben erre találhatók.
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
_(1)_nagy_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=9c2719673dbe273e61e3733d01577601)