Van egy nem túl jelentős ügy, idén ugyanis a lehetséges 26 helyett csak 14 Móricz-ösztöndíjat osztott ki a Petőfi Irodalmi Múzeum által felkért, jobbos túlsúlyú kuratórium, azt is csak fél évre (normálisan egy teljes évig járna a támogatás). Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha van 26 lehetőségünk, miért csak 14-szer élünk vele – ám attól, hogy ezt bárki is számon kérje, rögtön idegrohamot kapott Demeter Szilárd, az „irodalmi erőközpont ura”, és egy Facebook-posztban kezdte kiosztani a „hisztikézőket”.
De mit is mond, miért késtek ennyit? „Az adminisztráció malmai lassan őrölnek, meg közben azért befigyelt egy világjárvány is, miegyéb.” Hát jó, de arra már nincs válasza, hogy akkor miért nem kapják meg a díjazottak visszamenőleg is az első hat hónapra az ösztöndíjat. Korábban is előfordult ilyen, akkor meg tudták oldani.
És azt mivel indokolja, hogy nincs 26 díjazott? A kuratórium „egyhangú szakmai véleménye” az volt, mondja Demeter, „hogy nincs elegendő megfelelő minőségű pályázat”. Magyarul szarok a fiatal írók. Jó, hát legyen, ha a bölcs kuratórium ezt szavazza meg. Ebben Demeternek közvetlenül tényleg nincs sara.
Csakhogy a főigazgató akármikor megszólal, mindig kibújik a komisszár-szög a zsákból.
Azt ugyanis, hogy miért ír erről a legfeljebb a szakmai köröket érintő ügyről hosszas Facebook-posztot, a következővel indokolja:
„Ma rendes mail-özön fogadott, a Szépírók Társaságának levlistájából küldtek válogatást. Megy ott a hisztike a Móricz-ösztöndíj kapcsán.”
Vagyis Demeter még csak titkot sem csinál a dologból, sőt, inkább kérkedik vele, hogy a Szépírók Társaságának levelezéséből küldtek neki az emberei „válogatást”. Miben különbözik ez a besúgástól, lehallgatástól?
Persze, lehetett tudni, hogy ez a helyzet, maga Demeter már a KMTG-s hőskorban is kérkedett azzal, hogy a József Attila Kör és a Szépírók Társasága levelezését olvasgatja (egyik szervezetnek sem volt és most sem tagja) a pajtásaival nagy röhögve. De ehhez képest is szintet lépett azzal, hogy most hivatalos minőségében jelenti be, a több száz tagot számláló, nagy presztízsű irodalmi szervezet belső levelezését kézhez kapja – nyilván a Szépírók közt helyet foglaló megfelelő emberein keresztül.
Ez ma már hivatkozási alap lehet, és még szégyellni sem kell.
(A Szépírók Társasága egyelőre nem reagált az ügyre.)
