Valakik elküldték Demeter Szilárdnak a Szépírók Társasága belső levelezését

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 12.

Fekete Lyuk

Besúgók már vannak, a lehallgatókat mikor szerelik fel?

Van egy nem túl jelentős ügy, idén ugyanis a lehetséges 26 helyett csak 14 Móricz-ösztöndíjat osztott ki a Petőfi Irodalmi Múzeum által felkért, jobbos túlsúlyú kuratórium, azt is csak fél évre (normálisan egy teljes évig járna a támogatás). Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha van 26 lehetőségünk, miért csak 14-szer élünk vele – ám attól, hogy ezt bárki is számon kérje, rögtön idegrohamot kapott  Demeter Szilárd, az „irodalmi erőközpont ura”, és egy Facebook-posztban kezdte kiosztani a „hisztikézőket”.

De mit is mond, miért késtek ennyit? „Az adminisztráció malmai lassan őrölnek, meg közben azért befigyelt egy világjárvány is, miegyéb.” Hát jó, de arra már nincs válasza, hogy akkor miért nem kapják meg a díjazottak visszamenőleg is az első hat hónapra az ösztöndíjat. Korábban is előfordult ilyen, akkor meg tudták oldani.

És azt mivel indokolja, hogy nincs 26 díjazott? A kuratórium „egyhangú szakmai véleménye” az volt, mondja Demeter, „hogy nincs elegendő megfelelő minőségű pályázat”. Magyarul szarok a fiatal írók. Jó, hát legyen, ha a bölcs kuratórium ezt szavazza meg. Ebben Demeternek közvetlenül tényleg nincs sara.

Csakhogy a főigazgató akármikor megszólal, mindig kibújik a komisszár-szög a zsákból.

Azt ugyanis, hogy miért ír erről a legfeljebb a szakmai köröket érintő ügyről hosszas Facebook-posztot, a következővel indokolja:

„Ma rendes mail-özön fogadott, a Szépírók Társaságának levlistájából küldtek válogatást. Megy ott a hisztike a Móricz-ösztöndíj kapcsán.”

Vagyis Demeter még csak titkot sem csinál a dologból, sőt, inkább kérkedik vele, hogy a Szépírók Társaságának levelezéséből küldtek neki az emberei „válogatást”. Miben különbözik ez a besúgástól, lehallgatástól?

Persze, lehetett tudni, hogy ez a helyzet, maga Demeter már a KMTG-s hőskorban is kérkedett azzal, hogy a József Attila Kör és a Szépírók Társasága levelezését olvasgatja (egyik szervezetnek sem volt és most sem tagja) a pajtásaival nagy röhögve. De ehhez képest is szintet lépett azzal, hogy most hivatalos minőségében jelenti be, a több száz tagot számláló, nagy presztízsű irodalmi szervezet belső levelezését kézhez kapja – nyilván a Szépírók közt helyet foglaló megfelelő emberein keresztül.

Ez ma már hivatkozási alap lehet, és még szégyellni sem kell.

(A Szépírók Társasága egyelőre nem reagált az ügyre.)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.