Valakik elküldték Demeter Szilárdnak a Szépírók Társasága belső levelezését

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 12.

Fekete Lyuk

Besúgók már vannak, a lehallgatókat mikor szerelik fel?

Van egy nem túl jelentős ügy, idén ugyanis a lehetséges 26 helyett csak 14 Móricz-ösztöndíjat osztott ki a Petőfi Irodalmi Múzeum által felkért, jobbos túlsúlyú kuratórium, azt is csak fél évre (normálisan egy teljes évig járna a támogatás). Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha van 26 lehetőségünk, miért csak 14-szer élünk vele – ám attól, hogy ezt bárki is számon kérje, rögtön idegrohamot kapott  Demeter Szilárd, az „irodalmi erőközpont ura”, és egy Facebook-posztban kezdte kiosztani a „hisztikézőket”.

De mit is mond, miért késtek ennyit? „Az adminisztráció malmai lassan őrölnek, meg közben azért befigyelt egy világjárvány is, miegyéb.” Hát jó, de arra már nincs válasza, hogy akkor miért nem kapják meg a díjazottak visszamenőleg is az első hat hónapra az ösztöndíjat. Korábban is előfordult ilyen, akkor meg tudták oldani.

És azt mivel indokolja, hogy nincs 26 díjazott? A kuratórium „egyhangú szakmai véleménye” az volt, mondja Demeter, „hogy nincs elegendő megfelelő minőségű pályázat”. Magyarul szarok a fiatal írók. Jó, hát legyen, ha a bölcs kuratórium ezt szavazza meg. Ebben Demeternek közvetlenül tényleg nincs sara.

Csakhogy a főigazgató akármikor megszólal, mindig kibújik a komisszár-szög a zsákból.

Azt ugyanis, hogy miért ír erről a legfeljebb a szakmai köröket érintő ügyről hosszas Facebook-posztot, a következővel indokolja:

„Ma rendes mail-özön fogadott, a Szépírók Társaságának levlistájából küldtek válogatást. Megy ott a hisztike a Móricz-ösztöndíj kapcsán.”

Vagyis Demeter még csak titkot sem csinál a dologból, sőt, inkább kérkedik vele, hogy a Szépírók Társaságának levelezéséből küldtek neki az emberei „válogatást”. Miben különbözik ez a besúgástól, lehallgatástól?

Persze, lehetett tudni, hogy ez a helyzet, maga Demeter már a KMTG-s hőskorban is kérkedett azzal, hogy a József Attila Kör és a Szépírók Társasága levelezését olvasgatja (egyik szervezetnek sem volt és most sem tagja) a pajtásaival nagy röhögve. De ehhez képest is szintet lépett azzal, hogy most hivatalos minőségében jelenti be, a több száz tagot számláló, nagy presztízsű irodalmi szervezet belső levelezését kézhez kapja – nyilván a Szépírók közt helyet foglaló megfelelő emberein keresztül.

Ez ma már hivatkozási alap lehet, és még szégyellni sem kell.

(A Szépírók Társasága egyelőre nem reagált az ügyre.)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.