Váratlan karácsonyi ajándékok 2.: egy kuplé mind felett

  • narancs.hu
  • 2015. december 21.

Fekete Lyuk

Mért születtem hébernek / mért nem inkább négernek? Ezzel a fergeteges refrénnel indult el egykor a magyar könnyűzene!

(A végtelen internet kínálta szívmelengető karácsonyi ajándékkínálatból az első találatunk itt tekinthető meg.)

A Néger-Smokk című, 1910 körüli, minden ízében lehengerlő dalt a gramofononline ásta elő pár éve, de sajnos azóta is csak kevesen ismerik, pedig már rég utcát kellett volna elnevezni róla. A zenét és a szöveget egy kiváló jogász, dr. Weiner István szerezte, de innen kicsit átadnánk a szót a gramofonosoknak:

„Hogy mit is jelent a címben idézett, ma már kevéssé ismert szó, az kiderül a lexikonból: »gúnyos kifejezés azokra az egyénekre, kik valamely művészet v. divat stb. iránti hozzáértésüket oktalanul fitogtatják«. A »néger« szó zenei értelmét akkor kapjuk meg, ha a századforduló éppen megszülető modern társasági táncszokásait kissé alaposabban megvizsgáljuk. Ebből kiderül, hogy a leginkább Amerikából importált könnyűzene első előadóiról van benne szó, vagyis azokról a kreol és afroamerikai művészekről, akik révén világszerte elterjedt és ismertté vált az új zenei stílus, a jazz.”

Régen minden sokkal jobb volt! Hadd szóljon!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.