Bankokról - rendszerhiba 3.

Hogyan tovább, bankrendszer?

Felcsuti Péter

A bankok szakmai, szabályozási szempontból és a társadalmi elfogadottság oldaláról egyaránt legitimációs kihívással néznek szembe, ezért – tetszik, nem tetszik – változniuk kell. Persze könnyebb ezt követelni, mint a változás tartalmában és irányában megállapodni.

Az előző két bejegyzésben a mérettel, a tőkeáttétellel és azokkal a jogi-intézményi jellemzőkkel foglalkoztam, amelyek erős ösztönzést jelentenek a bankok számára, hogy aszimmetrikus kockázatot vállaljanak; más szavakkal a kockázatvállalás előnyeit élvezzék, az esetleges költségeket pedig a társadalom egészére hárítsák. A képet kiegészíti még a banki termékek, szolgáltatások robbanásszerű fejlődése, az innováció.
E folyamat részeként a bankok egyre növekvő mértékben támaszkodnak olyan számítógéppel támogatott matematikai-valószínűségszámítási eljárásokra, amelyek segítségével a különböző pénzügyi aktívák piaci ármozgásai modellezhetők és így nyereségszerzésre használhatók.
Mindez átalakította a bankok bevételeinek összetételét; az ilyen tevékenységből (spekulációból) származó bevételek aránya drámaian megnövekedett. Egy nemzetközi tanácsadó cég becslése szerint a devizakereskedés volumene 1977 és 2010 között 234 szeresére (!) emelkedett és ezzel párhuzamosan a kereskedésből származó bevételek a nagy nemzetközi bankok bevételeinek immáron 80 százalékát tették ki.
Ám e folyamat mindkét mozzanata problematikus: a tőkepiaci elméletek és a rájuk épülő modellek korántsem hibátlanok, így a biztonság hamis illúziójába ringattak bankot és szabályozó hatóságot egyaránt. A helyzet jellemzésére álljon itt Warren Buffettnek, az amerikai befektetési szakma ikonjának a véleménye, aki a származtatott termékeket nemes egyszerűséggel „pénzügyi tömegpusztító fegyvereknek” nevezte már a válság kitörése előtt. Másfelől a banki tevékenység és a bevételek eltolódása a spekuláció irányába leértékelte a bankok alapvető funkcióját, vagyis a reálgazdaság finanszírozását. Lord Turner, a brit PSZÁF vezetője egészen addig ment, hogy megkérdőjelezte a bankok tevékenységének társadalmi hasznosságát.
Vegyük még ide a spontán antiglobalizációs mozgalmakat, mint amilyen az Occupy Wall Street, és a kör bezárul. A bankok szakmai, szabályozási szempontból és a társadalmi elfogadottság oldaláról egyaránt legitimációs kihívással néznek szembe, ezért – tetszik, nem tetszik – változniuk kell. Persze könnyebb ezt követelni, mint a változás tartalmában és irányában megállapodni.
A szabályozó hatóságok alapvetően két irányban gondolkodnak; az egyik a banki tevékenység kockázatosságát javasolja csökkenteni. A legradikálisabb a brit és az ahhoz közel álló amerikai megközelítés, amely a reálgazdasággal (azaz a betétgyűjtéssel és hitelnyújtással) foglalkozó úgynevezett univerzális bankoknak megtiltaná a kereskedést és a spekulációt. A másik – az európai uniós -  irány a banki működés biztonságát a nagyobb tőkekövetelményekkel igyekszik kezelni.
És persze ott vannak még a banki bónuszok, amelyek önmagukban is ösztönzést jelentenek a kockázatvállalás növelésére és ezért nem ok nélkül irritálják a közvéleményt.
Látható, hogy ezek az évek a bankszektor újratervezéséről, újrapozicionálásáról szólnak. A cél hármas.
A bankok járuljanak újra hozzá a gazdasági fejlődéshez, azaz lássanak hozzá ismét a forráskereső vállalatok hitelezéséhez. Másodszor, a bankok ne vállaljanak a társadalom számára kezelhetetlen méretű kockázatokat. És végül, a bankok nyeresége és javadalmazási politikája az eddigieknél jobban elégítse ki a társadalom igazságérzetét.  
Nem könnyű lecke, de a mostani válságból történő kilábalásnak ez az egyik, ha nem a legfontosabb előfeltétele.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.