Bankokról - rendszerhiba 3.

Hogyan tovább, bankrendszer?

Felcsuti Péter

A bankok szakmai, szabályozási szempontból és a társadalmi elfogadottság oldaláról egyaránt legitimációs kihívással néznek szembe, ezért – tetszik, nem tetszik – változniuk kell. Persze könnyebb ezt követelni, mint a változás tartalmában és irányában megállapodni.

Az előző két bejegyzésben a mérettel, a tőkeáttétellel és azokkal a jogi-intézményi jellemzőkkel foglalkoztam, amelyek erős ösztönzést jelentenek a bankok számára, hogy aszimmetrikus kockázatot vállaljanak; más szavakkal a kockázatvállalás előnyeit élvezzék, az esetleges költségeket pedig a társadalom egészére hárítsák. A képet kiegészíti még a banki termékek, szolgáltatások robbanásszerű fejlődése, az innováció.
E folyamat részeként a bankok egyre növekvő mértékben támaszkodnak olyan számítógéppel támogatott matematikai-valószínűségszámítási eljárásokra, amelyek segítségével a különböző pénzügyi aktívák piaci ármozgásai modellezhetők és így nyereségszerzésre használhatók.
Mindez átalakította a bankok bevételeinek összetételét; az ilyen tevékenységből (spekulációból) származó bevételek aránya drámaian megnövekedett. Egy nemzetközi tanácsadó cég becslése szerint a devizakereskedés volumene 1977 és 2010 között 234 szeresére (!) emelkedett és ezzel párhuzamosan a kereskedésből származó bevételek a nagy nemzetközi bankok bevételeinek immáron 80 százalékát tették ki.
Ám e folyamat mindkét mozzanata problematikus: a tőkepiaci elméletek és a rájuk épülő modellek korántsem hibátlanok, így a biztonság hamis illúziójába ringattak bankot és szabályozó hatóságot egyaránt. A helyzet jellemzésére álljon itt Warren Buffettnek, az amerikai befektetési szakma ikonjának a véleménye, aki a származtatott termékeket nemes egyszerűséggel „pénzügyi tömegpusztító fegyvereknek” nevezte már a válság kitörése előtt. Másfelől a banki tevékenység és a bevételek eltolódása a spekuláció irányába leértékelte a bankok alapvető funkcióját, vagyis a reálgazdaság finanszírozását. Lord Turner, a brit PSZÁF vezetője egészen addig ment, hogy megkérdőjelezte a bankok tevékenységének társadalmi hasznosságát.
Vegyük még ide a spontán antiglobalizációs mozgalmakat, mint amilyen az Occupy Wall Street, és a kör bezárul. A bankok szakmai, szabályozási szempontból és a társadalmi elfogadottság oldaláról egyaránt legitimációs kihívással néznek szembe, ezért – tetszik, nem tetszik – változniuk kell. Persze könnyebb ezt követelni, mint a változás tartalmában és irányában megállapodni.
A szabályozó hatóságok alapvetően két irányban gondolkodnak; az egyik a banki tevékenység kockázatosságát javasolja csökkenteni. A legradikálisabb a brit és az ahhoz közel álló amerikai megközelítés, amely a reálgazdasággal (azaz a betétgyűjtéssel és hitelnyújtással) foglalkozó úgynevezett univerzális bankoknak megtiltaná a kereskedést és a spekulációt. A másik – az európai uniós -  irány a banki működés biztonságát a nagyobb tőkekövetelményekkel igyekszik kezelni.
És persze ott vannak még a banki bónuszok, amelyek önmagukban is ösztönzést jelentenek a kockázatvállalás növelésére és ezért nem ok nélkül irritálják a közvéleményt.
Látható, hogy ezek az évek a bankszektor újratervezéséről, újrapozicionálásáról szólnak. A cél hármas.
A bankok járuljanak újra hozzá a gazdasági fejlődéshez, azaz lássanak hozzá ismét a forráskereső vállalatok hitelezéséhez. Másodszor, a bankok ne vállaljanak a társadalom számára kezelhetetlen méretű kockázatokat. És végül, a bankok nyeresége és javadalmazási politikája az eddigieknél jobban elégítse ki a társadalom igazságérzetét.  
Nem könnyű lecke, de a mostani válságból történő kilábalásnak ez az egyik, ha nem a legfontosabb előfeltétele.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.