Mi a baj az unortodox gazdaságpolitikával?

Felcsuti Péter

A történelem egyik „legunortodoxabb” gazdaságpolitikája Roosevelt elnök New Dealje volt a nagy gazdasági világválság idején 1932-ben, amelynek nyitányaként Roosevelt elnök megszüntette a dollár aranyra történő átválthatóságát, majd több lépésben mintegy 40 százalékkal leértékelte a dollárt.

Valójában semmi, ha leszámítjuk az angolból átvett, ám németesen (?) kiejtett jelzőt, ami hasogatja a magyar fület (l. még unfair). Ha azonban például ’unortodox’ helyett a ’nem hagyományos’ jelzőt használnánk, nekem semmi kifogásom sem lenne ellene. Végül is a kormány gazdaságpolitikáját az eredményessége minősíti és nem az eszközök, amelyekkel az eredményt eléri. Az eredményesség természetesen nem könnyen definiálható koncepció, mindenesetre összességében a gazdaság javuló teljesítményét (növekedés, versenyképesség, foglalkoztatás, egyensúly) értjük alatta, ami hosszabb távon fenntartható. Ha a gazdaságpolitika ezt eléri, nem nagyon lehet kifogásunk az ellen, ha a kormány ezt nem a korábban/másutt megszokott eszközökkel éri el, hanem valamilyen újszerű módszerekkel, vagy éppen a hagyományos eszközök valamilyen újszerű kombinációjával.

A történelem egyik „legunortodoxabb” gazdaságpolitikája Roosevelt elnök New Dealje volt a nagy gazdasági világválság idején 1932-ben, amelynek nyitányaként Roosevelt elnök megszüntette a dollár aranyra történő átválthatóságát, majd több lépésben mintegy 40 százalékkal leértékelte a dollárt. Mindezt olyan körülmények között tette, amikor az Egyesült Államok rendelkezett a világ monetáris aranykészletének több mint a felével, és az akkor uralkodó konvencionális bölcsesség szerint semmi nem indokolta ezt a lépést. (Az elnök egyik tanácsadója, aki történetesen nem értett egyet az intézkedéssel, „a nyugati civilizáció végeként” jellemezte a döntést.) Ám az intézkedés nagy szerepet játszott az amerikai gazdaságot sújtó deflációs pszichózis megtörésében. A New Dealnek voltak még ennél is cifrább intézkedései, amelyekkel az amerikai kormány beavatkozott a piac működésébe, illetve bizonyos mértékig a magántulajdon szentségét is korlátozta (amelyeket aztán az amerikai Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenességük miatt meg is semmisített).

A New Deal megítélése mind a mai napig ellentmondásos, ám senki nem tagadja, hogy nagy szerepe volt abban, hogy az amerikai gazdaság és társadalom – ha lassan és ellentmondásosan is, de – kiemelkedett történelme legpusztítóbb válságából.

Hozzánk időben és térben közelebb van a Bokros-csomag, amelynek névadója heterodoxnak (azaz a hagyományos válságkezelési – a költségvetési deficit csökkentését szolgáló takarékoskodási – elemeket keresletbővítő lépésekkel is kombinálónak) minősíti az általa végrehajtott válságkezelési programot. Ez a csomag is nagy viták tárgyát képezi, ám a tények makacs dolgok, a válságkezelés sikeres volt, amennyiben az ország elkerülte a fenyegető csődöt, a termelés és a beruházások viszonylag kis mértékben estek vissza, majd a forint leértékelésének hatására újra növekedésnek indultak úgy, hogy ezenközben az államháztartás és a fizetési mérleg egyensúlya fennmaradt.

Szóval nincs ok arra, hogy elvi alapon kifogásoljunk egy olyan gazdaságpolitikát, amely nem a megszokott eszközökkel operál, különösen egy olyan időszakban, amikor a gazdaságpolitika hagyományos eszköztárának nem egy eleme a válság hatására megkérdőjeleződött, illetve diszkreditálódott.

Az Orbán-kormány gazdaságpolitikájával tehát nem az a baj, hogy nem hagyományos. A baj az, hogy (1) rossz a fókusza, mert a személyi jövedelemadó nem alkalmas a gazdasági növekedés újraindítására, (2) rossz eszközöket használ (amelyek sértik a jogbiztonságot, nem normatívak, durván beavatkoznak a piacgazdaság működésébe) és (3) rosszul hajtja végre a programját (folyamatos rögtönzések, utólagos korrekciók, kétséges törvényhozási eszközök). És végül, ami az időtényezőt illeti, nos, a program végrehajtása immáron második évébe lépett, az eredmények azonban egyáltalán nem látszanak, és a kilátások sem kecsegtetnek túl sok jóval.

Ezért szerintem nem korai kimondani, hogy ez a gazdaságpolitika alkalmatlan arra, hogy elnyerje a gazdaság – kül- és belföldi – szereplőinek a bizalmát. Márpedig a tankönyvek szerint a válságok a bizalom elillanásával kezdődnek és a visszatérésével végződnek. Attól tartok, ez utóbbira a magyar gazdaság esetében még sokáig – akár évekig is – várnunk kell.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.