Újabb (fél)fordulón vagyunk túl a devizahitelek ügyének véget nem érő vesszőfutásában. Bő egyhétnyi izgatott találgatás után, amelyet az igazságügy-miniszter utólag tökéletesen fölöslegesnek bizonyult bejelentése indított el, a kormány végül is egyelőre nem hozott újabb döntést a kérdésben. Varga miniszter ma arról beszélt, hogy ki kell vezetni a lakáscélú devizahiteleket, és ezt úgy kell megtenni, hogy eközben a forinthitelt felvevők se járjanak rosszul (bármit is jelentsen ez).
Döntés nem született, ami mindenesetre jobb, mintha rossz döntés – mondjuk egy újabb végtörlesztés – született volna. De nagyjából ez a legjobb, amit a jelenlegi helyzetről el lehet mondani.
Érdemes egy kicsit hátrébb lépni és felidézni, mi is történt ebben az ügyben az elmúlt néhány hónapban. Miniszteri kinevezését követően, 2013 márciusában Varga Mihály még úgy nyilatkozott, hogy a devizahitelesek problémáinak kezelésére elégségesnek tartja a meglévő eszköztárt. Az elmúlt hónapban aztán a Kúria két ízben foglalkozott a devizahitelek kérdésével (június végén nem hozott döntést, július elején igen), egészen pontosan annak egyetlen mozzanatával: az árfolyamkülönbség (ti. a vételi és eladási árfolyamok közötti különbség) kérdésével. Az ítélet maga a mostani téma szempontjából szinte nem is érdekes; ami érdekes, hogy mindkét döntést követően tüntetésre került sor, amelyen szélsőjobboldali zászlók lobogtak, jelszavak hangzottak el, és valamennyi rendzavarásra is sor került.
És volt még egy PSZÁF-elnöki levél júniusban, amely a Kúria kérdésére válaszul a probléma szélesebb társadalmi-gazdasági aspektusaira figyelmeztetett.
A válasz nem késett sokáig: előbb Szász Károly kapott feddést Rogán frakcióvezetőtől és lett kegyvesztett, majd Orbán Viktor bírálta kemény szavakkal a Kúriát. És végül jött az ominózus Navracsics-bejelentés, amely szerint a kormány újra foglalkozik a kérdéssel.
Ha ezek után valaki azt állítja, hogy a kormányt a devizahitelesek helyzete miatt érzett őszinte aggodalom vezeti az újabb forduló elindításakor, minden tiszteletem az illetőé – a naivitása miatt. Az én verzióm szerint a Fidesz – mint annyiszor az elmúlt évek során – felfigyelt a szélsőjobb felől érkező kihívásra, és válaszul még egy lapáttal rátett annak populista demagógiájára.
A kérdés most már csak az, hogy a három éve tartó ötletelés ezúttal milyen új elemmel gazdagodik.
Annyit már tudunk, hogy csak a lakáscélú devizahitelekről van szó. (Miért nem az összes deviza-jelzáloghitelről? Sok ember vett fel szabad felhasználású kölcsönt – vállalkozásához, gyermeke lakásvásárlását segítendő – lakásának fedezete mellett. Őket éppen úgy fenyegeti a lakás elvesztésének réme, mint azokat, akik lakásvásárláshoz vettek fel hitelt.) A 90 napon túl lejárt, tehát a már felmondott devizahitelekre ez valószínűleg ugyancsak nem vonatkozik. Ahogy nem világos az sem, mi lesz az árfolyamgátban részt vevő adósokkal. Az olyan ködös kifejezések, mint az „időbeni és teherviselési szempontok” azt valószínűsítik, hogy a törlesztőrészleteket a mostaninál kedvezőbb árfolyamon kell majd újraszámolni. És végül valahogy bekavarodtak a forinthitelesek is, akik nem járhatnak rosszabbul, mintha annak idején devizahitelt vettek volna fel. Mindez azt valószínűsíti, hogy a kormány a devizahitelek forintra váltásán gondolkodik – olyan árfolyamon és kamatfeltételek mellett, amelynek eredményeképpen az ügyfelek számára a törlesztőrészletek a mostaninál valamivel alacsonyabbak lesznek, és az árfolyamkockázat megszűnik. Talán a 2011-es Surányi-javaslat felmelegítéséről van szó. Ha igen, ahhoz biztosan szükség van a jegybankra, a devizatartalékra, és nagy kérdés, hogy a veszteség mekkora részét vitetik el a bankokkal.
Nem érdemes folytatni a tippelést, pár héten belül vélhetően mindez kiderül. Jó lenne hinni, de nehezen képzelhető el, hogy minden érdekelt számára méltányos és végleges megoldás születik. Sokkal valószínűbb, hogy csak egy újabb fordulón leszünk túl, és a mizéria tovább folytatódik. De legalább a kormány úgy érezheti, hogy megnyert egy újabb kommunikációs csatát, és egy lépéssel megint közelebb került a 2014-es választások megnyeréséhez.
