Akit a határőr véletlenül meglőtt

A Páneurópai Piknik után felbátorodott keletnémetek csapatostul vágtak neki a határnak. De a szervek hozzáállása pár nap alatt megváltozott. Rendszerváltó blogunkban most azokról írunk, akiknek nem sikerült.

Augusztus közepére már több mint ötvenezer keletnémet menekült volt Magyarországon, akik kempingekben, táborokban vagy az elfoglalt nyugatnémet követségen várták, hogy sorsukról döntsenek. Sokan azonban, felbuzdulva a magyar határőröknek a Páneurópai Pikniken tanúsított pillanatnyi engedékenységén, csapatostul vágtak neki a határnak. Csakhogy néhány nap alatt a szervek hozzáállása megváltozott, és – mint a BM főügyeleti osztályának augusztus 24-i jelentéséből és helyszíni képeiből kitűnik – a távozni vágyókat már a határszakasz elérése előtt, erőszakos eszközök bevetésétől sem visszariadva feltartóztatták.

 

Forrás: Bella Árpád/Europeana, 1989

 

 

Forrás: Bella Árpád/Europeana, 1989

A határőrök kemény és hatékony fellépésének serkentésére és elismerésére intette a körzeti parancsnokokat a Határőrség Politikai Csoportfőnökségének jelentése is. Valószínűleg ennek köszönhetően hiúsulhatott meg az alábbi keletnémet család határátlépési kísérlete: őket augusztus 22-én éjjel tartóztatták fel és kísérték az őrsre, ahol tolmács segítségével kihallgatták, majd a jelentés rögzítése után katonai járművön „az ország mélységébe irányították”. Szomorkás képeiket a balatonlellei kempingbe való visszatérésük másnapján készítették.

 

Forrás: Bella Árpád/Europeana, 1989

Egy nappal korábban a Vas megyei határszakaszon tragikus esemény is történt: egy magyar határőr felszólítás és figyelmeztető lövés leadása után dulakodásba keveredett Kurt-Werner Schulz keletnémet állampolgárral, akit aztán véletlenül meglőtt. Schulz a határon átérve belehalt sérüléseibe. Az esetről, amelyet a Kossuth rádió már aznap elég részletesen ismertetett, 2006-ban dokumentumfilm készült Határeset címmel, amelyben a rendező Szalay Péter Schulz Magyarországra visszalátogató özvegye és az akkor szolgálatban lévő határőr segítségével próbálta meg tisztázni, mi is történt pontosan azon a homályos éjszakán. Pedig Schulzéknak csupán bő két hetet kellett volna várniuk Horn Gyula bejelentésére, amely után szabadon távozhattak volna az NSZK-ba.

 

Forrás: OSA Archívum