Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Akit a határőr véletlenül meglőtt

  • 2014. augusztus 29.

Felszab

A Páneurópai Piknik után felbátorodott keletnémetek csapatostul vágtak neki a határnak. De a szervek hozzáállása pár nap alatt megváltozott. Rendszerváltó blogunkban most azokról írunk, akiknek nem sikerült.

Augusztus közepére már több mint ötvenezer keletnémet menekült volt Magyarországon, akik kempingekben, táborokban vagy az elfoglalt nyugatnémet követségen várták, hogy sorsukról döntsenek. Sokan azonban, felbuzdulva a magyar határőröknek a Páneurópai Pikniken tanúsított pillanatnyi engedékenységén, csapatostul vágtak neki a határnak. Csakhogy néhány nap alatt a szervek hozzáállása megváltozott, és – mint a BM főügyeleti osztályának augusztus 24-i jelentéséből és helyszíni képeiből kitűnik – a távozni vágyókat már a határszakasz elérése előtt, erőszakos eszközök bevetésétől sem visszariadva feltartóztatták.

false

 

Forrás: Bella Árpád/Europeana, 1989

 

false

 

Forrás: Bella Árpád/Europeana, 1989

A határőrök kemény és hatékony fellépésének serkentésére és elismerésére intette a körzeti parancsnokokat a Határőrség Politikai Csoportfőnökségének jelentése is. Valószínűleg ennek köszönhetően hiúsulhatott meg az alábbi keletnémet család határátlépési kísérlete: őket augusztus 22-én éjjel tartóztatták fel és kísérték az őrsre, ahol tolmács segítségével kihallgatták, majd a jelentés rögzítése után katonai járművön „az ország mélységébe irányították”. Szomorkás képeiket a balatonlellei kempingbe való visszatérésük másnapján készítették.

false

 

Forrás: Bella Árpád/Europeana, 1989
false

Egy nappal korábban a Vas megyei határszakaszon tragikus esemény is történt: egy magyar határőr felszólítás és figyelmeztető lövés leadása után dulakodásba keveredett Kurt-Werner Schulz keletnémet állampolgárral, akit aztán véletlenül meglőtt. Schulz a határon átérve belehalt sérüléseibe. Az esetről, amelyet a Kossuth rádió már aznap elég részletesen ismertetett, 2006-ban dokumentumfilm készült Határeset címmel, amelyben a rendező Szalay Péter Schulz Magyarországra visszalátogató özvegye és az akkor szolgálatban lévő határőr segítségével próbálta meg tisztázni, mi is történt pontosan azon a homályos éjszakán. Pedig Schulzéknak csupán bő két hetet kellett volna várniuk Horn Gyula bejelentésére, amely után szabadon távozhattak volna az NSZK-ba.

false

 

Forrás: OSA Archívum

Előző cikk a rovatban Páneurópai piknik, augusztus 19., Sopronpuszta Páneurópai piknik, augusztus 19., Sopronpuszta
Következő cikk a rovatban Magántörténetek 1989 környékéről Magántörténetek 1989 környékéről

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.