Páneurópai piknik, augusztus 19., Sopronpuszta

  • 2014. augusztus 21.

Felszab

Mai posztunk egy résztvevő-szervező, Kóczán Zoltán elbeszélésén alapul.

Az eredetileg a debreceni MDF által kezdeményezett, és a soproni ellenzéki pártok által befogadott és megszervezett piknik eredeti célja egy magyar–osztrák baráti találkozó volt, egy közös sütögetés-borozgatás, és beszélgetés az európai gondolatról, népek barátságáról. („Igazából itt senki nem gondolt arra, hogy világraszóló eseményt csinálunk.”) Az osztrák sajtó cikkei nyomán azonban a világsajtó is foglalkozni kezdett a kezdeményezéssel. A balatoni kempingekben és a budapesti menekülttáborokban osztogatott német nyelvű szórólapok hatására pedig augusztus 19-én délelőtt már 2-300 keletnémet autó, lakókocsi, motor utasai várakoztak a beharangozott határnyitásra. Egy óra körül sajtótájékoztató volt a Lővér Szállóban, többek között Konrád György és a rendezvény két fővédnöke, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre képviselőinek részvételével.

false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

A forgatókönyv szerint délután háromkor lett volna a hivatalos határnyitás, de addigra a helyszínen hatalmas volt a felfordulás, a keletnémetek ugyanis már korábban ledöntötték a határkaput. Így azt a levert lakattal együtt újra fel kellett állítani, hogy a kamerák kereszttüzében újra megnyithassák. A soproni határőrök elegánsan középre és az egyik kapufélfához állva fogadták az Ausztriából hivatalos papírokkal érkezőket, míg a hátuk mögött keletnémetek tucatjai „osontak át” a másik irányba. A délutáni hatalmas eső gyakorlatilag véget vetett a pikniknek, de az éjfélig nyitva tartó kapun még sok százan távoztak Ausztriába, a szabadságba.

false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

 

 

false

Fotó: Kováts Attila/Europeana 1989

false

 

Fotó: Kováts Attila/Europeana 1989

(Kóczán Zoltán és Kováts Attila teljes története hamarosan olvasható lesz a www.europeana1989.eu honlapon. Köszönet Bódai Zsuzsannának a képek válogatásában nyújtott segítségéért.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.