Páneurópai piknik, augusztus 19., Sopronpuszta

  • 2014.08.21 15:15

Felszab

Mai posztunk egy résztvevő-szervező, Kóczán Zoltán elbeszélésén alapul.

Az eredetileg a debreceni MDF által kezdeményezett, és a soproni ellenzéki pártok által befogadott és megszervezett piknik eredeti célja egy magyar–osztrák baráti találkozó volt, egy közös sütögetés-borozgatás, és beszélgetés az európai gondolatról, népek barátságáról. („Igazából itt senki nem gondolt arra, hogy világraszóló eseményt csinálunk.”) Az osztrák sajtó cikkei nyomán azonban a világsajtó is foglalkozni kezdett a kezdeményezéssel. A balatoni kempingekben és a budapesti menekülttáborokban osztogatott német nyelvű szórólapok hatására pedig augusztus 19-én délelőtt már 2-300 keletnémet autó, lakókocsi, motor utasai várakoztak a beharangozott határnyitásra. Egy óra körül sajtótájékoztató volt a Lővér Szállóban, többek között Konrád György és a rendezvény két fővédnöke, Habsburg Ottó és Pozsgay Imre képviselőinek részvételével.

false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

A forgatókönyv szerint délután háromkor lett volna a hivatalos határnyitás, de addigra a helyszínen hatalmas volt a felfordulás, a keletnémetek ugyanis már korábban ledöntötték a határkaput. Így azt a levert lakattal együtt újra fel kellett állítani, hogy a kamerák kereszttüzében újra megnyithassák. A soproni határőrök elegánsan középre és az egyik kapufélfához állva fogadták az Ausztriából hivatalos papírokkal érkezőket, míg a hátuk mögött keletnémetek tucatjai „osontak át” a másik irányba. A délutáni hatalmas eső gyakorlatilag véget vetett a pikniknek, de az éjfélig nyitva tartó kapun még sok százan távoztak Ausztriába, a szabadságba.

false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

false

 

Fotó: Kóczán Zoltán/Europeana 1989

 

 

false

Fotó: Kováts Attila/Europeana 1989

false

 

Fotó: Kováts Attila/Europeana 1989

(Kóczán Zoltán és Kováts Attila teljes története hamarosan olvasható lesz a www.europeana1989.eu honlapon. Köszönet Bódai Zsuzsannának a képek válogatásában nyújtott segítségéért.)

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.