magyarnarancs.hu: Hogyan alakult ki a tízes lista?
Bognár Péter: A részt vevő országok, tehát rajtunk kívül Lengyelország, Csehország, az Egyesült Királyság és Ausztria forgalmazói ajánlottak 10-10 kedvenc filmet, amelyeknek nincs még forgalmazójuk – ebből állt össze egy 30-as lista, mert átfedés ugye akadt a filmek között. Ezek közül választottunk ki tízet. A francia FestivalScope pedig, amely a jogi és technikai hátteret adja, azt próbálta biztosítani, hogy február 28-ig ezeket a filmeket ne árulják – többek között a Berlini Filmfesztiválon se, ami az egyik legfontosabb piac. Igyekeztünk egy olyan listát összehozni, amin friss, színes filmek vannak különböző országokból. Egyfajta fesztiválérzést szerettünk volna, sok, eltérő kérdést érintő, fiataloknak szóló mozikkal.
magyarnarancs.hu: Hogyan működik az online felület, ahol a kiválasztott ötvenek a filmeket megnézhetik?
Donáth Péter: Ez a FesticalScope oldal hasonló ahhoz, ahogy a forgalmazók láthatják a filmeket – timecode-os, tömörített formában vannak felpakolva az alkotások. A felületnek az a kunsztja, hogy egyfajta online fesztiválként működik, ahol a látogatók úgy vannak felvértezve információval, mintha egy fesztiválkatalógust lapozgatnának. A kiválasztottaknak ingyenes hozzáférés van biztosítva mindehhez, a filmeket egyszer nézheti meg mindenki, utána pedig pontozni, értékelni lehet azokat.
magyarnarancs.hu: A 10 filmből egyet választ ki a ScopeKözösség, amit a magyarhangya később be is mutat a mozikban. Mi lesz a többi 9 film sorsa?
BP: Mi ezt az egészet azért kezdtük el, mert nagyon sok remek film van, aminek nincs itthon terjesztője, ezért nem játsszák a mozik. Lehetséges, hogy a tízből egy-kettő film ott lesz majd a Titanic Filmfesztiválon, ha mi nem választjuk ki, illetve van egy, a Class Enemy, ami elment a Cinefestre tavaly. Ha az akció sikeres lesz, a következő scope-on – mert van lehetőség a folytatásra – ismét hoznánk közel egy tucat filmet az éppen befejezett sundance-i, vagy épp a rotterdami, berlini fesztivál otthagyott filmjeiből. Aztán ki tudja, lehet, hogy pár év múlva már fesztivált rendezhetnénk belőlük a szélesebb közönség számára is.
magyarnarancs.hu: A ScopeKözösséget, az 50 filmőrültet hogy választottátok ki?
BP: Pályázni kellett, 5 filmről (Ida, Leviathán, Lavina, Délibáb, Két nap, egy éjszaka – Sz. Á.) véleményt és forgalmazási javaslatot mondani – szerintünk ez a fajta pályáztatás hatásos volt. A lengyeleknél például összejött összesen 700 ember, de a csehek és mások se csináltak ilyen szűrést, ez a 2.0-sítás a mi ötletünk volt. És tényleg működött, hiszen 270 jelentkezőből 108 pályázott érvényesen, mi pedig ebből választottunk ki 50-et – elsősorban úgy, hogy öten pontoztuk a jelentkezőket. Már élőben is találkozhattunk jó pár kiválasztottal, és a bemutatkozásukat, véleményüket meghallgatva egy izgalmas, lukratív társaság jött össze.
DP: Fontosnak tartottuk még, hogy a bekerülők mind korban, mind vidék-Budapest viszonylatban nagyjából megegyezzenek a jelentkezőkkel. Így alakult, hogy a 25–35-ös korosztályból lettek a legtöbben, majd a 18–25 és a 35–50 következik. Nagyon örülünk neki, hogy 50+-ból is négyen bekerültek.
magyarnarancs.hu: A kiválasztott film promóciójában is részt vesz a közösség?
BP: Igen, közösen választjuk majd ki a legjobb kampányt.
DP: A projekt második felében a közösségi médiás felületen és a találkozások alkalmával is – hiszen még két exkluzív vetítés hátravan – az kerül majd előtérbe, hogyan lehetne a filmeket forgalmazni, hogy nézne ki a plakát, a trailer stb.
magyarnaracs.hu: Lesz bármilyen nézettségi vagy egyéb elvárás a kiválasztott filmmel szemben?
BP: Magát a projektet igen, de a forgalmazást már nem támogatja az Európai Unió, ez már a mi feladatunk. Nekünk az lesz a dolgunk, hogy egy olyan filmet válasszunk ki, amit a lehető legolcsóbban a lehető legjobb hatásfokkal el tudunk juttatni a közönséghez. Erre lesz körülbelül 1,5 millió forintunk – ebbe beletartozik a jogdíj megvétele, a promóciós anyagok, a plakát, a közösségi kampány. Hogy ez a pénz összejöjjön, kb. 2,5–3 ezer nézőre van szükség.
magyarnarancs.hu: Mennyire reális elvárás ez? A magyarhangyás filmeknek hogyan alakult eddig a nézőszáma?
BP: Az Ai Weiwei-filmnek 1500 nézője volt, a Bérelj cicátnak 1400, a No, a chilei Oscar-nominált 3600-at hozott, a Vivien Maier nyomában 4 ezer fölött van – tehát teljesíthető a dolog. 2010-ben a Filmklik Helyzetek és gyakorlatok akciójában, ami a scope-hoz hasonlóan független filmek forgalmazását tűzte ki célul, A zenekar látogatása nyert – 4 és fél ezer nézőt hozott, nagyban hozzájárulva a projekt megtérüléséhez. Hasonló lenne a cél most is.
