Film

Büszkeség és bányász­élet

  • - kg -
  • 2015. február 8.

Film

Hiába, na, már megint bebizonyosodott, hogy a magyar cím­adóknak nincsen párjuk a világon, mert amit az angol a maga nyelvi szegényességével csak Pride-ként tudott kifejezni, azt a magyar a fenti szellemességgel fejelte meg. Mielőtt a keményvonalas Prejudice-ták utcára vonulnának: nem, Mr. Darcy nem mozdul rá George Wickhamre, és bányásznak sem áll, az austeni áthallásra csak a szójáték végett volt szükség, és nem azért, mert a londoni melegek és walesi bányászok szemérmes közeledéséről szóló sztori ezt feltétlenül megkívánta volna. A londoni melegek sem feltétlen kívánják meg a walesi bányászokat, de mert a Thatcher vegzálta bányászokban felfedezik a rokon sorsú kitaszítottat, gyűjtést kezdeményeznek a melegekből nem nagyon kérő sztrájkolók javára. A történet igaz, s mint tudjuk, kutyával, gyerekkel és bányász-meleg barátsággal minden eladható, legalábbis ebben reménykedhettek a befektetők, akiknek alighanem mindenről egy új Billy Elliot vagy az Alul semmi 2 jutott az eszébe. Kár, hogy a filmesektől is kábé ennyi tellett. A szereplők mindkét térfélen a jól ismert sztereotípiákat hozzák; van, akiből az elfojtott meleg, van, akiből az elfojtott bányász bújik elő, s hogy egy másik klasszikust is idekormányozzunk, a szivárványos végkifejletig titkokon és hazugságokon keresztül vezet az út. A jó szándék sajnos nem filmes erény, s bár kétségkívül ez vezetett itt mindenkit, végül a büszkék és a bányászok is kedves kuriózumokként jönnek ki az egészből. Márpedig ez a hozzáállás 2014-ben legfeljebb a Cowboyok és űrlényekben adekvát.

Forgalmazza a Mozinet

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.