Film

Büszkeség és bányász­élet

  • - kg -
  • 2015. február 8.

Film

Hiába, na, már megint bebizonyosodott, hogy a magyar cím­adóknak nincsen párjuk a világon, mert amit az angol a maga nyelvi szegényességével csak Pride-ként tudott kifejezni, azt a magyar a fenti szellemességgel fejelte meg. Mielőtt a keményvonalas Prejudice-ták utcára vonulnának: nem, Mr. Darcy nem mozdul rá George Wickhamre, és bányásznak sem áll, az austeni áthallásra csak a szójáték végett volt szükség, és nem azért, mert a londoni melegek és walesi bányászok szemérmes közeledéséről szóló sztori ezt feltétlenül megkívánta volna. A londoni melegek sem feltétlen kívánják meg a walesi bányászokat, de mert a Thatcher vegzálta bányászokban felfedezik a rokon sorsú kitaszítottat, gyűjtést kezdeményeznek a melegekből nem nagyon kérő sztrájkolók javára. A történet igaz, s mint tudjuk, kutyával, gyerekkel és bányász-meleg barátsággal minden eladható, legalábbis ebben reménykedhettek a befektetők, akiknek alighanem mindenről egy új Billy Elliot vagy az Alul semmi 2 jutott az eszébe. Kár, hogy a filmesektől is kábé ennyi tellett. A szereplők mindkét térfélen a jól ismert sztereotípiákat hozzák; van, akiből az elfojtott meleg, van, akiből az elfojtott bányász bújik elő, s hogy egy másik klasszikust is idekormányozzunk, a szivárványos végkifejletig titkokon és hazugságokon keresztül vezet az út. A jó szándék sajnos nem filmes erény, s bár kétségkívül ez vezetett itt mindenkit, végül a büszkék és a bányászok is kedves kuriózumokként jönnek ki az egészből. Márpedig ez a hozzáállás 2014-ben legfeljebb a Cowboyok és űrlényekben adekvát.

Forgalmazza a Mozinet

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.