Film

45 év

  • 2015. november 1.

Film

Korosodó angol pár. Biztos nyugdíj, tisztes jómód, tágas vidéki ház, kiterjedt baráti kör. És megrögzött szokások, túl jól ismert rigolyák, gyógyszerekhez igazított napirend. Jól temperált együttműködés, kölcsönös tisztelet, sőt meghittség. Béke. És ellobbant hitek, kihunyt szenvedélyek, decens csömör. Házassági évfordulóra készülnek, amikor jön a hír, hogy ötven év után, egy svájci gleccserbe fagyva megtalálták a férfi egykori szerelmének holttestét.

Nem történik semmi durva. A férfi csak eljátszik a gondolattal, de nem utazik el Svájcba. A nő pedig tudja, hogy a férfi eljátszik a gondolattal. S bár végül együtt ünnepelnek, pezsgőző barátok gyűrűjében, és az esküvői szerelmes slágerre is könnyek között lassúznak, semmi sem lesz már úgy, ahogy évtizedekig lenni látszott. Mert semmi sem volt úgy, ahogy lenni látszott – akkor, amikor az elveszített kedves úgy élt ott velük, hogy nem is tudtak róla. Titokban határozva meg nemcsak szokásokat, de döntéseket, élettervet is.

A kiinduló helyzet persze mesterkélt, a gleccserbe fagyasztott ifjúság mint metafora pedig tolakodó. A bensőkben zajló csendes dráma mégis igazi. Két, már a halál közelében járó ember próbálja megpillantani a másik és saját igazi arcát a hosszú évek erőfeszítésével kimunkált maszkok mögött. Tom Cour­tenay és Charlotte Rampling a csupa jóindulat, szeretet, hála és oda­adás mögül hozza elő alig észrevehető gesztusokkal a szomorú életcsődöt. Egzisztenciális kétség­be­esésük finom eszközökkel megformált, mégis elemi. Kitépett szívek a csipketerítőn.

A Cirko Film – Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.