Két nagyszabású, késő és posztromantikus mestermű szerepel a fiatal magyar vonósnégyes lemezén: Dmitrij Sosztakovics és César Franck zongorás kvintettjei a huszonöt éves Magyar Valentin közreműködésével.
A jó színészek, a sokaknak méltán kedves sztárok valamennyire el szoktak vinni egy filmet, még akkor is, ha sántikál a forgatókönyv, s annyi csak a rendezői instrukció, hogy csináld, amit szoktál. Jelen esetben tiszta sor, különleges műalkotással van dolgunk.
Mikuláš Černák történetének első epizódja, a Miki után a folytatás is megtölti a mozikat: a Černák minden idők legsikeresebb filmje lett északi szomszédunknál.
Robert Zemeckis rendező 30 év után ismét Tom Hanksszel és Robin Wrighttal készített filmet, a tavaly bemutatott Itt azonban bármilyen formabontó is, meg sem tudta közelíteni az 1994-es, 6 Oscar-díjat nyert filmklasszikus sikerét.
Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni).
Tom Hardyt akkor is szeretjük, ha zsákutcába kormányozta a pályáját. Tom Hardyt akkor is szeretjük, ha mindig ugyanazt adja, a dzsunga fejű, nagy, de rejtve hordott lelkületű, jobb sorsra érdemes barmot. Néz ki a nagy szemin a fejéből, s a vak is látja rajta, hogy belül vad viharok tépik szét, aztán agyonver vagy lelő 17 lövéssel, rendszerint a sárban.
Van abban valami idétlen báj, amikor Góliát igyekszik Dávidként eladni magát.
A Saul fiáért Oscar-díjat nyert magyar rendező alkotása, az Árva 1957-ben játszódik.
Ryan Coogler filmje egy vámpírtörténeten keresztül mesél a bluesról, és úgy általában a fekete kultúráról – közben viszont a hollywoodi stúdiórendszert is a feje tetejére állítja, hogy véget vessen az afroamerikaiak kizsákmányolásának.
