DVD

A katasztrófaművész

  • - kg -
  • 2018. június 24.

Film

Brit tudósok feltalálták a gépet, mely képes kimutatni, hogy melyik a világegyetem legeslegrosszabb filmje. A legrosszabbat ismerjük jól, azt egy előző gép – a mostani tudósok nagyszülei kísérletezték ki – mutatta ki: ez a 9-es terv a világűrből, amit Ed Wood rendezett, akinek angórapulcsis alakját Johnny Depp aranyozta be Tim Burton filmjében. A legeslegrosszabb filmben azonban Lugosi Béla sem játszik, bizonyára ez teszi még Ed Wood klasszikusánál is rosszabbá: a The Room című filmet egy Tommy Wiseau nevű alak írta, rendezte és a főszerepet is maga alakítja. Nézhetetlen filmre bárki képes, ez még a profiknak is sikerülhet, a legeslegrosszabb filmhez azonban több kell: nemcsak amatőrség, hanem PR is, ami össze is jött azzal, hogy James Franco filmet rendezett a legeslegrosszabb film történetéről.

Franco emberséges művész, sosem rúgna underdogba, az csak természetes, hogy a „veletek nevetek, nem rajtatok” elvét követve közelít a hollywoodi megdicsőülést szomjazó, önjelölt zsenihez. A magát, barátait és rokonait rendező Franco eljátssza Wiseau-t, akiről nem derül ki az égvilágon semmi, ám az legalább szórakoztatóan nem derül ki. Rejtély marad, kiféle-miféle ember ez a fura akcentusú, meghatározhatatlan korú marslakó, annyit viszont megtudhatunk, hogy Franco nemcsak Faulkner- és Steinbeck-adaptációkat képes készíteni, hanem ilyet is: egy elnézőnek látszó, de a nagy igyekezet ellenére mégiscsak lenéző dramédiát Hollywood közröhejre számot tartó csodabogarairól. A világ legeslegrosszabb filmje ennél többet érdemelne.

Forgalmazza a ProVideo

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.