A legbelső ellenállás: a magyar dokumentumfilmezés meglepő stratégiája

  • -ts-
  • 2016. november 1.

Film

Súlyos kérdéseket vet fel a Verzió emberjogi fesztivál magyar panorámája.

Régebben a nyilvánosság sziklaszilárd – törvényi, technikai, életviteli – korlátainak hála, nem túl sűrűn vergődtek nagy horderejű gaztettek napvilágra. Egy-egy ilyen feldolgozására évei voltak a társadalomnak, például a bős–nagymarosi vízlépcső esetében – emlékszünk, az utcákon olykor egy-egy kabáthajtókán megjelenő kicsi, kettévágott, roppant szimbolikus (egyébként magas művészi színvonalon megvalósított), felirat nélküli kék hullámot vett észre az ember. Csillag Ádám 1984-től 1988-ig készítette fontos dokumentumfilmjét, a Dunaszauruszt. Amit az elkészülte után rögtön be is tiltottak.

Ma már nem nagyon tiltanak be dokumentumfilmeket Magyarországon. Sokkal hatékonyabb korlátozni az elkészültüket. Ma nincsenek évei két felszínre bukó disznóság között a magyar társadalomnak: órái vannak csak. Jó esetben alhat rájuk egyet. Felesleges sorolni, mire ez az írás megjelenik, kiderül egy újabb, vagy több is, kicsik, közepesek, égbekiáltók.
Ehhez képest az idei Verzión csak egy olyan magyar filmet találunk, amely élő társadalmi problémára reagál. Kresalek Dávid és Soponyai Dóra filmje, a Kockás forradalom a magyar pedagógusok kétségbeesett lázadásáról szól, ott van a tüntetéseken, s a tanári fejekben kutatva igyekszik rávilágítani a PÖCS (a magyar államot mozaikszavai is minősítik: Pedagógus Önértékelési Csoport) ellen vívott önvédelmi harc konkrétumaira, mibenlétére – akarva-akaratlanul is kihúzva ekképp a szőnyeget a pedagógustüntetések erejébe vetett túlzó társadalmi várakozások alól.
Különben köszönjük, jól vagyunk, a nyolcvanöt éves Mészáros Márta édesanyja Sztálinon kéri számon a férjét (Anyám levelei Sztálin elvtárshoz). Idős balerinák mesélnek két műben is (A túlélés tánca; Volt egyszer két balerina), ugyancsak kettőt pördülünk a kábítószer-fogyasztás szerfelett káros fő- és mellékhatásain (Dizájneren; Egy nap az életünkből), megtudhatjuk (Reményvasút), hogy milyen az élet a Gyerekvasúton (nehéz), akárcsak a beteg gyerekük túléléséért óráról órára küzdő szülőké (Balu). A. Vajna filmalapjának egyik vezetője pedig klezmeristák gyökereit keresi (Soul Exodus).
Nos, ezek az egyenként valóban kiváló dokumentumfilmek együtt nagyon hangosan azt kiabálják, hogy a mai magyar dokumentaristáknak befelé vezet az előre. Az egyes ember mikrovilágába, bensőjébe. Csak nehogy tévút legyen.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.