A legbelső ellenállás: a magyar dokumentumfilmezés meglepő stratégiája

  • -ts-
  • 2016. november 1.

Film

Súlyos kérdéseket vet fel a Verzió emberjogi fesztivál magyar panorámája.

Régebben a nyilvánosság sziklaszilárd – törvényi, technikai, életviteli – korlátainak hála, nem túl sűrűn vergődtek nagy horderejű gaztettek napvilágra. Egy-egy ilyen feldolgozására évei voltak a társadalomnak, például a bős–nagymarosi vízlépcső esetében – emlékszünk, az utcákon olykor egy-egy kabáthajtókán megjelenő kicsi, kettévágott, roppant szimbolikus (egyébként magas művészi színvonalon megvalósított), felirat nélküli kék hullámot vett észre az ember. Csillag Ádám 1984-től 1988-ig készítette fontos dokumentumfilmjét, a Dunaszauruszt. Amit az elkészülte után rögtön be is tiltottak.

Ma már nem nagyon tiltanak be dokumentumfilmeket Magyarországon. Sokkal hatékonyabb korlátozni az elkészültüket. Ma nincsenek évei két felszínre bukó disznóság között a magyar társadalomnak: órái vannak csak. Jó esetben alhat rájuk egyet. Felesleges sorolni, mire ez az írás megjelenik, kiderül egy újabb, vagy több is, kicsik, közepesek, égbekiáltók.
Ehhez képest az idei Verzión csak egy olyan magyar filmet találunk, amely élő társadalmi problémára reagál. Kresalek Dávid és Soponyai Dóra filmje, a Kockás forradalom a magyar pedagógusok kétségbeesett lázadásáról szól, ott van a tüntetéseken, s a tanári fejekben kutatva igyekszik rávilágítani a PÖCS (a magyar államot mozaikszavai is minősítik: Pedagógus Önértékelési Csoport) ellen vívott önvédelmi harc konkrétumaira, mibenlétére – akarva-akaratlanul is kihúzva ekképp a szőnyeget a pedagógustüntetések erejébe vetett túlzó társadalmi várakozások alól.
Különben köszönjük, jól vagyunk, a nyolcvanöt éves Mészáros Márta édesanyja Sztálinon kéri számon a férjét (Anyám levelei Sztálin elvtárshoz). Idős balerinák mesélnek két műben is (A túlélés tánca; Volt egyszer két balerina), ugyancsak kettőt pördülünk a kábítószer-fogyasztás szerfelett káros fő- és mellékhatásain (Dizájneren; Egy nap az életünkből), megtudhatjuk (Reményvasút), hogy milyen az élet a Gyerekvasúton (nehéz), akárcsak a beteg gyerekük túléléséért óráról órára küzdő szülőké (Balu). A. Vajna filmalapjának egyik vezetője pedig klezmeristák gyökereit keresi (Soul Exodus).
Nos, ezek az egyenként valóban kiváló dokumentumfilmek együtt nagyon hangosan azt kiabálják, hogy a mai magyar dokumentaristáknak befelé vezet az előre. Az egyes ember mikrovilágába, bensőjébe. Csak nehogy tévút legyen.

Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2016. november 8–13., Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.