Végre képernyőre került Dániel András képeskönyvsorozata a kuflik csodálatos életéről. Pálfi Szabolcs rendező szériának tervezett adaptációja az Egy kupac az Elhagyatott Réten és a Sose együnk gombát reggelire! című részekkel debütált, melyek kétségkívül jó alkalmat teremtettek megismerkedni a kuflikkal. Bár a fájóan rövid, 10 perces mesék épp akkor érnek véget, amikor kezdene elmélyülni e barátkozás. A hét elcsigázott lény (Zödön, Pofánka, Titusz, Hilda, Valér, Bélabá meg Fityirc) otthonra lel, s mindegyikük megfelelő üreget ás magának, falevelekből ajtót is kerítenek rájuk. Majd reggeli közben kiderül: nem biztos, hogy jó ötlet gombát enni, mert a végén még lehet, hogy valamiféle beszélő varázsgombát találunk a nem is annyira elhagyatott réten, és véletlenül úgy járunk, mint a kíváncsi, falánk Pofánka, aki léggömbbé változik. Persze ki ne akarna egy kicsit léggömb lenni?
A különösebb animációs bravúrt nem tartalmazó mesék egyszerűen jók. Egyenesen öröm a mesekönyvek lapjain kívül is kapcsolatba kerülni a cuki, vicces, fura kuflikkal. Az egyszerűség erény; rendesen összerakott mesék a kufliké, a jellemek nem hordoznak extrákat, így a rendezői önmegtartóztatás igazán értékelendő.
Alpár Balázs hangkulisszái is jól működnek, összetettek a zörejek, ötletes a zene, Scherer Péter nem csak bájosan rappel, de remek narrátor és kufliimitátor. Amíg kuflik vannak a tévében, nagy baj nem lehet, ennél már csak az lenne még jobb, ha sok, mit sok, rengeteg kortárs mese válna animációs formában is elérhetővé (online is).
M2, szeptember 24–25.
