rés a présen: Változott valami a tavalyi támogatási botrány után az artmozik életében és a Kinóban?
Garancsi Ági: Akinek nincs kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere, uniós támogatási lehetőségei, az még nálunk is rosszabb helyzetben van, esetleg be is zár. A Kinóban ez úgy csapódik le, hogy a sajtósunktól meg kellett válnunk, tavaly óta nincs saját szervezésű fesztiválunk, és a filmek kiválasztásakor sem lehetünk olyan bátrak, mint korábban - legalábbis a mennyiséget tekintve. Sok olyan alkotásról marad le a hazai közönség, amiért nagy kár. Minden lehetséges központi helyen próbálkoztunk, egyénileg és a különböző mozik összefogásában is, de forrás sehol nincs. Ahol talán lenne, ott meg lehetőséget nem látnak az artmozipiacban, pedig csak Budapesten félmillió nézővel számolunk évente.
rap: Hogyan kerültél ide?
GÁ: Kultúrát terjeszteni: ez volt minden célom korábban is, sajtósként, színházi munkatársként, fesztiválszervezőként. A Szent László Gimnáziumban tanultam Papp Lászlónál, ahol a sokoldalúság fontos eszköz volt. A Kinóban kevesen vagyunk, itt erre nagy szükség van: érteni kell a szervezési, technikai, művészeti, gazdasági ügyekhez is. Ha sokan vannak, én is beállok jegyet szedni, ha ráérek, segítek kitakarítani a gépházat. Az előtér feletti galérián lévő irodában egyfolytában a mozi közepén érzi magát az ember: nem tudom magam függetleníteni az eseményektől. Nem is akarom. Szeretem látni az embereket, amikor erről vagy arról a filmről kijönnek, mert mások, mint amikor bementek.
rap: Más a Kino, mint a többi artmozi?
GÁ: Csak rajtunk és a pénzügyi lehetőségeinken múlik, hogy milyen filmeket mutatunk be, ez viszonylag ritka, és ez a függetlenség nagyon fontos. Az egyedi filmválaszték mellett helyet adunk színháznak is, minden évadban legalább egy bemutatóval, amit azután havonta egy-két alkalommal műsoron tartunk. Idén éppen Baksa Imre monodrámája van soron, A magyar Belmondó.
rap: Hogyan válogattok a filmek között?
GÁ: A legnagyobb filmfesztiválok programjából vásárolunk. Sajnos csak a hazai közönség egy nagyon vékony rétegének mond bármit egy-egy fesztiválszereplés, inkább a színész, ritkábban a rendező hozza be őket a filmre. De ha eljönnek hozzánk Audrey Tautou miatt, és legközelebb "gyanútlanul" beülnek Iárritura, nem bánom.
rap: Milyen bemutatóitok vannak most?
GÁ: Február 9-től vetítjük a Beszélnünk kell Kevinről című thrillert Tilda Swintonnal a főszerepben, amit már nagyon várt a közönség, és büszkék is vagyunk rá. Eddig senki nem mondott rá semmi rosszat, reméljük, ezután se.
rap: Mire számíthatunk még?
GÁ: Március elején jön a Szex felsőfokon Juliette Binoche-sal, két héttel később pedig a Persepolis rendezője, Marjane Satrapi új filmje, a Szilvás csirke című döbbenetesen szép alkotása. Ebben Mathieu Amalric lesz reménytelenül szerelmes és egyben végtelenül híres, bár inkább fordítva szeretné. Megértem.
