rés a présen

Mások, mint amikor bementek

Garancsi Ágnes mozivezető

  • rés a présen
  • 2012. március 16.

Film

rés a présen: Változott valami a tavalyi támogatási botrány után az artmozik életében és a Kinóban?

Garancsi Ági: Akinek nincs kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere, uniós támogatási lehetőségei, az még nálunk is rosszabb helyzetben van, esetleg be is zár. A Kinóban ez úgy csapódik le, hogy a sajtósunktól meg kellett válnunk, tavaly óta nincs saját szervezésű fesztiválunk, és a filmek kiválasztásakor sem lehetünk olyan bátrak, mint korábban - legalábbis a mennyiséget tekintve. Sok olyan alkotásról marad le a hazai közönség, amiért nagy kár. Minden lehetséges központi helyen próbálkoztunk, egyénileg és a különböző mozik összefogásában is, de forrás sehol nincs. Ahol talán lenne, ott meg lehetőséget nem látnak az artmozipiacban, pedig csak Budapesten félmillió nézővel számolunk évente.

rap: Hogyan kerültél ide?

GÁ: Kultúrát terjeszteni: ez volt minden célom korábban is, sajtósként, színházi munkatársként, fesztiválszervezőként. A Szent László Gimnáziumban tanultam Papp Lászlónál, ahol a sokoldalúság fontos eszköz volt. A Kinóban kevesen vagyunk, itt erre nagy szükség van: érteni kell a szervezési, technikai, művészeti, gazdasági ügyekhez is. Ha sokan vannak, én is beállok jegyet szedni, ha ráérek, segítek kitakarítani a gépházat. Az előtér feletti galérián lévő irodában egyfolytában a mozi közepén érzi magát az ember: nem tudom magam függetleníteni az eseményektől. Nem is akarom. Szeretem látni az embereket, amikor erről vagy arról a filmről kijönnek, mert mások, mint amikor bementek.

rap: Más a Kino, mint a többi artmozi?

GÁ: Csak rajtunk és a pénzügyi lehetőségeinken múlik, hogy milyen filmeket mutatunk be, ez viszonylag ritka, és ez a függetlenség nagyon fontos. Az egyedi filmválaszték mellett helyet adunk színháznak is, minden évadban legalább egy bemutatóval, amit azután havonta egy-két alkalommal műsoron tartunk. Idén éppen Baksa Imre monodrámája van soron, A magyar Belmondó.

rap: Hogyan válogattok a filmek között?

GÁ: A legnagyobb filmfesztiválok programjából vásárolunk. Sajnos csak a hazai közönség egy nagyon vékony rétegének mond bármit egy-egy fesztiválszereplés, inkább a színész, ritkábban a rendező hozza be őket a filmre. De ha eljönnek hozzánk Audrey Tautou miatt, és legközelebb "gyanútlanul" beülnek I–árritura, nem bánom.

rap: Milyen bemutatóitok vannak most?

GÁ: Február 9-től vetítjük a Beszélnünk kell Kevinről című thrillert Tilda Swintonnal a főszerepben, amit már nagyon várt a közönség, és büszkék is vagyunk rá. Eddig senki nem mondott rá semmi rosszat, reméljük, ezután se.

rap: Mire számíthatunk még?

GÁ: Március elején jön a Szex felsőfokon Juliette Binoche-sal, két héttel később pedig a Persepolis rendezője, Marjane Satrapi új filmje, a Szilvás csirke című döbbenetesen szép alkotása. Ebben Mathieu Amalric lesz reménytelenül szerelmes és egyben végtelenül híres, bár inkább fordítva szeretné. Megértem.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.