rés a présen

Mások, mint amikor bementek

Garancsi Ágnes mozivezető

  • rés a présen
  • 2012. március 16.

Film

rés a présen: Változott valami a tavalyi támogatási botrány után az artmozik életében és a Kinóban?

Garancsi Ági: Akinek nincs kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszere, uniós támogatási lehetőségei, az még nálunk is rosszabb helyzetben van, esetleg be is zár. A Kinóban ez úgy csapódik le, hogy a sajtósunktól meg kellett válnunk, tavaly óta nincs saját szervezésű fesztiválunk, és a filmek kiválasztásakor sem lehetünk olyan bátrak, mint korábban - legalábbis a mennyiséget tekintve. Sok olyan alkotásról marad le a hazai közönség, amiért nagy kár. Minden lehetséges központi helyen próbálkoztunk, egyénileg és a különböző mozik összefogásában is, de forrás sehol nincs. Ahol talán lenne, ott meg lehetőséget nem látnak az artmozipiacban, pedig csak Budapesten félmillió nézővel számolunk évente.

rap: Hogyan kerültél ide?

GÁ: Kultúrát terjeszteni: ez volt minden célom korábban is, sajtósként, színházi munkatársként, fesztiválszervezőként. A Szent László Gimnáziumban tanultam Papp Lászlónál, ahol a sokoldalúság fontos eszköz volt. A Kinóban kevesen vagyunk, itt erre nagy szükség van: érteni kell a szervezési, technikai, művészeti, gazdasági ügyekhez is. Ha sokan vannak, én is beállok jegyet szedni, ha ráérek, segítek kitakarítani a gépházat. Az előtér feletti galérián lévő irodában egyfolytában a mozi közepén érzi magát az ember: nem tudom magam függetleníteni az eseményektől. Nem is akarom. Szeretem látni az embereket, amikor erről vagy arról a filmről kijönnek, mert mások, mint amikor bementek.

rap: Más a Kino, mint a többi artmozi?

GÁ: Csak rajtunk és a pénzügyi lehetőségeinken múlik, hogy milyen filmeket mutatunk be, ez viszonylag ritka, és ez a függetlenség nagyon fontos. Az egyedi filmválaszték mellett helyet adunk színháznak is, minden évadban legalább egy bemutatóval, amit azután havonta egy-két alkalommal műsoron tartunk. Idén éppen Baksa Imre monodrámája van soron, A magyar Belmondó.

rap: Hogyan válogattok a filmek között?

GÁ: A legnagyobb filmfesztiválok programjából vásárolunk. Sajnos csak a hazai közönség egy nagyon vékony rétegének mond bármit egy-egy fesztiválszereplés, inkább a színész, ritkábban a rendező hozza be őket a filmre. De ha eljönnek hozzánk Audrey Tautou miatt, és legközelebb "gyanútlanul" beülnek I–árritura, nem bánom.

rap: Milyen bemutatóitok vannak most?

GÁ: Február 9-től vetítjük a Beszélnünk kell Kevinről című thrillert Tilda Swintonnal a főszerepben, amit már nagyon várt a közönség, és büszkék is vagyunk rá. Eddig senki nem mondott rá semmi rosszat, reméljük, ezután se.

rap: Mire számíthatunk még?

GÁ: Március elején jön a Szex felsőfokon Juliette Binoche-sal, két héttel később pedig a Persepolis rendezője, Marjane Satrapi új filmje, a Szilvás csirke című döbbenetesen szép alkotása. Ebben Mathieu Amalric lesz reménytelenül szerelmes és egyben végtelenül híres, bár inkább fordítva szeretné. Megértem.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.