Verzió +

A mi ’89-es nemzedékünk

Film

Hét lengyel fiatal úgy döntött, hogy talán másoknak is érdekes, hogyan keresi helyét a világban a ’89-es generáció. Kézikamerát ragadtak, és közösségi finanszírozás útján készítettek egy homevideó jellegű dokumentumfilmet Wojtek, Ela, Mikołaj, Martyna, Adam, Łukasz és Małgosia történetéről. A „beszélőfejes” interjúszituációk és a már-már mozgalmas személyes epizódok mindegyike izgalmas a maga módján, de egyik-másik olyan őszinte megnyilatkozásokat is tartalmaz, hogy a képsorokat nézve az jut eszünkbe, vajon miért érzékenyül el az a fiú a film egy pontján, vagy miért bizonytalanodik el az a lány, miközben a terveiről beszél? Így marad egy-egy kérdőjel a nagyon személyes sztorik után, de kárpótol a mindennapi jeleneteket bemutató események kreáltság nélküli megjelenítése. Huszonéves fiúk és lányok az élet nagy kérdéseire próbálnak meg választ adni, miközben a film alkotói kísérletet tesznek a szereplők, ha nem is teljes, de részletes bemutatására. Mi teszi boldoggá ezt a nemzedéket, milyen vágyaik és céljaik vannak, milyen elvárások fogalmazódnak meg bennük. Nem kell világmeg­váltó elhatározásokra gondolni, az a szép, hogy ezt a generációt is épp azok az egyszerűségében piszok nehéz – végül is kispolgári – vágyak fűtik, mint a szerelem, a karrier meg az egyéni boldogulás. Csak élni szeretnének, helyüket keresik a „mai világban” az úgynevezett felnőttkor küszöbén, miközben folyton harcolniuk kell, hol a szüleikkel, barátaikkal, szerelmükkel, hol a rendszerrel, a nagybetűs élettel, vagy csak saját magukkal. A tét nem kisebb, mint az álmaik.

Vetítik péntek délelőtt a Toldiban

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.