Film

A Pentagon titkai

  • 2018. március 22.

Film

Spielberg legújabb politikai thrillere a nosztalgikus múltba kalauzol bennünket, amikor még vonalas volt a telefon, nyomtatott a sajtó, és elhivatott az újságíró. Olyannyira, hogy akár saját életét, baráti körét, biztonságát is kész volt feláldozni a hiteles tájékoztatás érdekében, s nem kiszolgálni vagy befolyásolni akarta a hatalmat, hanem felelősségvállalásra, a közjó tisztességes szolgálatára kényszeríteni. A feldolgozott eset a Washington Posté, amely minden kormányzati fenyegetés dacára nyilvánosságra hozta a vietnami háborút érintő titkos dokumentumokat.

Az újság érdemei elvitathatatlanok, azonban filmet csinálni abból, hogyan telefonálgatnak egymással fontos emberek, hogyan rágódnak az újságíró felelősségén az érintettek alulvilágított, divatosan ellenfényes szerkesztőségekben, tágas otthonokban és bírósági folyosókon, nos, ez még a zsánerben abszolút rutiniénak számító rendező számára is emberpróbáló feladat. Hiába a bravúros kameramozgatás, a jó tempójú vágás, a karakterüket egytől egyig szakszerűen kidolgozó színészek. A két évvel ezelőtt hasonló problematikát (szerkesztőség a hatalom ellenében) tárgyaló Spotlight (Tom McCarthy filmje) a feszítő dilemmákhoz emberi drámát, meghasonlást és katarzist rendelt – ezt honorálták akkor Oscar-díjjal. Spielbergnél inkább szavalnak. Az elmaszkírozott Tom Hanks konkrétan is belemondja a kamerába, amit a hatalom ellenőrzésének fontosságáról gondolnia kell a nézőnek. Nixonnak csak a hátát látjuk. Messziről nézvést kicsit hasonlít Trumpra.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.