Film

A Pentagon titkai

  • 2018. március 22.

Film

Spielberg legújabb politikai thrillere a nosztalgikus múltba kalauzol bennünket, amikor még vonalas volt a telefon, nyomtatott a sajtó, és elhivatott az újságíró. Olyannyira, hogy akár saját életét, baráti körét, biztonságát is kész volt feláldozni a hiteles tájékoztatás érdekében, s nem kiszolgálni vagy befolyásolni akarta a hatalmat, hanem felelősségvállalásra, a közjó tisztességes szolgálatára kényszeríteni. A feldolgozott eset a Washington Posté, amely minden kormányzati fenyegetés dacára nyilvánosságra hozta a vietnami háborút érintő titkos dokumentumokat.

Az újság érdemei elvitathatatlanok, azonban filmet csinálni abból, hogyan telefonálgatnak egymással fontos emberek, hogyan rágódnak az újságíró felelősségén az érintettek alulvilágított, divatosan ellenfényes szerkesztőségekben, tágas otthonokban és bírósági folyosókon, nos, ez még a zsánerben abszolút rutiniénak számító rendező számára is emberpróbáló feladat. Hiába a bravúros kameramozgatás, a jó tempójú vágás, a karakterüket egytől egyig szakszerűen kidolgozó színészek. A két évvel ezelőtt hasonló problematikát (szerkesztőség a hatalom ellenében) tárgyaló Spotlight (Tom McCarthy filmje) a feszítő dilemmákhoz emberi drámát, meghasonlást és katarzist rendelt – ezt honorálták akkor Oscar-díjjal. Spielbergnél inkább szavalnak. Az elmaszkírozott Tom Hanks konkrétan is belemondja a kamerába, amit a hatalom ellenőrzésének fontosságáról gondolnia kell a nézőnek. Nixonnak csak a hátát látjuk. Messziről nézvést kicsit hasonlít Trumpra.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.