Film

A víz érintése

  • - kg -
  • 2018. március 22.

Film

Hohó, mi már tavaly megmondtuk, mert a szemünk élességével csak a Sally Hawkins iránti rajongásunk vetekedhet, hogy a kis bicebócákra és bájos együgyűekre szakosodott színésznőben maga Amélie született újjá, és mivel a nagy elmék azonos rugóra járnak, Guillermo del Toro élt is a Hawkinsban túltengő, szívszaggató Amélie-potenciállal. Ám mivel az eredeti Amélie-t egyszer már leforgatták, új köntöst kellett találni a bűbájos ártatlanság törékeny szobrának. Mindez meg se kottyanhatott Del Torónak, aki sokszor bebizonyította, hogy ha csak teheti, gyermeki örömmel turkál a régi, olcsó (tehát klasszikus) szörnyfilmek panoptikumában. Az Oscarra esélyes alkotói folyamat során Amélie-ből néma takarítónő, bocsánat, hogy is lehetünk ilyen érzéketlenek, szóval, csupa szív néma takarító kisasszony lett, aki nemcsak máshoz, de magához is bájosan nyúl, és akit megannyi csupa szív kisebbség, egy kedves meleg, macskatartó művészember és egy kedves fekete takarító kollegina vesz körül. Meg a vörös veszedelem, mert ez a 60-as évek és Amerika, ahol egy szupertitkos létesítményben, ahová csak szovjet kémeknek, néma takarítónőknek és az örök gonosz
Michael Shannonnak van bejárása, épp egy jó szándékú, a néma takarítónők iránt könnyen elérzékenyülő vízi szörnyet készülnek a hidegháború oltárán feláldozni. Ha ez így soknak tűnik, az azért van, mert az is, akárhányszor mondják is el, hogy ez csak mese, méghozzá nemes mese, mert arra tanít, hogy szeressük szörnyfelebarátunkat, a másságot, a régi filmeket (lásd A fekete lagúna szörnye) és a Filmakadémia tagjait.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.