Film

A víz érintése

  • - kg -
  • 2018. március 22.

Film

Hohó, mi már tavaly megmondtuk, mert a szemünk élességével csak a Sally Hawkins iránti rajongásunk vetekedhet, hogy a kis bicebócákra és bájos együgyűekre szakosodott színésznőben maga Amélie született újjá, és mivel a nagy elmék azonos rugóra járnak, Guillermo del Toro élt is a Hawkinsban túltengő, szívszaggató Amélie-potenciállal. Ám mivel az eredeti Amélie-t egyszer már leforgatták, új köntöst kellett találni a bűbájos ártatlanság törékeny szobrának. Mindez meg se kottyanhatott Del Torónak, aki sokszor bebizonyította, hogy ha csak teheti, gyermeki örömmel turkál a régi, olcsó (tehát klasszikus) szörnyfilmek panoptikumában. Az Oscarra esélyes alkotói folyamat során Amélie-ből néma takarítónő, bocsánat, hogy is lehetünk ilyen érzéketlenek, szóval, csupa szív néma takarító kisasszony lett, aki nemcsak máshoz, de magához is bájosan nyúl, és akit megannyi csupa szív kisebbség, egy kedves meleg, macskatartó művészember és egy kedves fekete takarító kollegina vesz körül. Meg a vörös veszedelem, mert ez a 60-as évek és Amerika, ahol egy szupertitkos létesítményben, ahová csak szovjet kémeknek, néma takarítónőknek és az örök gonosz
Michael Shannonnak van bejárása, épp egy jó szándékú, a néma takarítónők iránt könnyen elérzékenyülő vízi szörnyet készülnek a hidegháború oltárán feláldozni. Ha ez így soknak tűnik, az azért van, mert az is, akárhányszor mondják is el, hogy ez csak mese, méghozzá nemes mese, mert arra tanít, hogy szeressük szörnyfelebarátunkat, a másságot, a régi filmeket (lásd A fekete lagúna szörnye) és a Filmakadémia tagjait.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.