"A végső vágás a művész joga"

Thierry Fremaux fesztiváligazgató

  • - kg -
  • 2012. február 3.

Film

Talán még sosem mutatkoztak akkora sztárok a magyar filmszemlén, mint az idei „fapadoson”, noha nem közismert filmkészítők, hanem a nemzetközi fesztiválvilág legnagyobb hatalmú urai foglaltak helyet demonstratív szándékkal a pódiumon. A narancs.hu-nak Thierry Fremaux, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója nyilatkozott a pénteki sajtótájékoztató után.


Fotó: Németh Dániel


narancs.hu: Mi késztette arra, hogy eljöjjön?

Thierry Fremaux: Béla felhívott. És elmondta, hogy ezúttal nagyon más lesz a szemle, más súlya lesz, mint az elmúlt években. Jöjjek mindenképpen, mondta, s ha egyetértek vele, álljunk ki együtt a nyilvánosság elé, s közösen hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar film veszélyben van. Itt vagyok, hogy a kollégáimmal együtt elmondhassam, a magyar film fontos a számunkra. A politikusok nagy hibát követnek el, ha nem támogatják a saját nemzeti filmművészetüket. És nagy hibát követnek el akkor is, ha félnek a művészeiktől. Kell-e tartani egy filmtől, ami mást mond, mint ami az én szájízem szerint való? Nem kell. Michael Moore Arany Pálmát nyert nálunk Cannes-ban egy olyan filmmel, ami nagyon is hevesen támadta George Bush-t. És mi történt hat hónappal később? George Bush-t újraválasztották. Ennyire kell tartani egy filmtől. 

narancs.hu: A legfőbb ellenérv az új állami filmes pénzosztó szervvel szemben a szakmai egyeztetés hiánya és az a hollywoodias szemlélet, amit az új alap meghonosítani kíván. Valóban úgy látja, hogy ég a ház?

TF: John Ford – akinél nem volt nagyobb egyénisége Hollywoodnak – mondta, hogy csak úgy lehet mindenkihez, univerzálisan szólni, ha az ember a saját feje után megy, ha önmaga marad. Nem hiszem, hogy a hollywoodi szisztémának bármiféle létjogosultsága lenne mifelénk. Ami nem azt jelenti, hogy a művészet nevében el kell vetni a népszerűséget. Távolról sem. A művészet nem összeegyeztethetetlen a népszerűséggel. Tavaly például ott volt Cannes-ban The Artist A némafilmes; egy csupaszív némafilm, és a közönség imádta.

narancs.hu: Mit gondol a végső vágás jogáról: az új állami szerv bizonyos esetekben, például különösen nagy támogatások esetén, magánál tarthatja ezt.

TF: A végső vágás elidegeníthetetlen joga a művésznek, képtelenség alku tárgyává tenni. A végső vágás minden körülmények közt a filmkészítőt illeti. Ez így van Franciaországban, és így van szerte a világon. Hiába támadta Sartre de Gaulle-t, de Gaulle semmi pénzért nem hallgattatta volna el a filozófust. Filozófus, filmkészítő – e tekintetben egyre megy.

narancs.hu: A régi filmfinanszírozási szisztéma egyik fő bűneként rótták fel, hogy kevesen nézték az elkészült filmeket.

TF: Én mindig azt mondom, és Cannes is eszerint működik, hogy a kis filmek segítik a nagy filmeket. A szerzői filmek segítik a kommersz mozit. Ki akarna olyan világban élni, ahol csak Transformers-filmeket vetítenek? Én biztosan nem.

narancs.hu: A Transformerst mintha vetítették volna Cannes-ban is…

TF: A Transformerst nem, de az X-Ment, azt igen. És ugyanaznap. amikor délelőtt tíztől az X-Ment vetítettük, este héttől mondjuk egy fiatal koreai művész filmjét adtuk. Ez egy egészséges egyensúly. A tavalyi kínálatunkban szerzői filmesek éppúgy szerepeltek, mint például a Drive − Gázt!, ami óriási közönségsikert aratott. De nem lehet elvárni például Tarr Bélától, hogy közönségfilmet forgasson. Képtelen gondolat. Ha a kormányuk népszerűbb filmeket akar, hajrá, az csak jó mindenkinek, de nem szabad megfeledkezni a más habitusú és világlátású filmkészítőkről sem. Nem szabad az egyik fajta filmkészítést kijátszani a másik ellen. Magyarország az utóbbi időkben kezdte ismét észre vétetni magát a nemzetközi filmes térképen. Ahhoz, hogy ez a folyamat folytatódják, szükség van a művészfilmek támogatására.

narancs.hu: Cannes híres arról, hogy odafigyel a felfedezettjeire, és a későbbiekben is kiemelt figyelmet szentel nekik.

TF: Mi nem személyekben vagy életművekben, hanem filmekben gondolkodunk. Persze megvannak a magunk hosszú távú kapcsolatai; művészek, akikhez hűek vagyunk, s akiknek mindig számítunk a visszatérésére.

narancs.hu: Ön dönt egy személyben, hogy kit hívnak meg Cannes-ba?

TF: Igen, az én szavam a döntő. A kollégáimmal persze sokat vitatkozunk, mindenki harcol a maga igazáért, és én szeretem ezeket a parázs vitákat.

narancs.hu: Mennyire demokratikus a kiválasztás?

TF: Annyira, amennyire a filmkészítés maga. Egy forgatáson a rendezőé az utolsó szó, Cannes-ban az enyém. Ennyire demokratikus. 1500 filmből választunk ki 50-et, amiből 20 a versenyfilm.

Figyelmébe ajánljuk