"A végső vágás a művész joga"

Thierry Fremaux fesztiváligazgató

  • - kg -
  • 2012. február 3.

Film

Talán még sosem mutatkoztak akkora sztárok a magyar filmszemlén, mint az idei „fapadoson”, noha nem közismert filmkészítők, hanem a nemzetközi fesztiválvilág legnagyobb hatalmú urai foglaltak helyet demonstratív szándékkal a pódiumon. A narancs.hu-nak Thierry Fremaux, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója nyilatkozott a pénteki sajtótájékoztató után.


Fotó: Németh Dániel


narancs.hu: Mi késztette arra, hogy eljöjjön?

Thierry Fremaux: Béla felhívott. És elmondta, hogy ezúttal nagyon más lesz a szemle, más súlya lesz, mint az elmúlt években. Jöjjek mindenképpen, mondta, s ha egyetértek vele, álljunk ki együtt a nyilvánosság elé, s közösen hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a magyar film veszélyben van. Itt vagyok, hogy a kollégáimmal együtt elmondhassam, a magyar film fontos a számunkra. A politikusok nagy hibát követnek el, ha nem támogatják a saját nemzeti filmművészetüket. És nagy hibát követnek el akkor is, ha félnek a művészeiktől. Kell-e tartani egy filmtől, ami mást mond, mint ami az én szájízem szerint való? Nem kell. Michael Moore Arany Pálmát nyert nálunk Cannes-ban egy olyan filmmel, ami nagyon is hevesen támadta George Bush-t. És mi történt hat hónappal később? George Bush-t újraválasztották. Ennyire kell tartani egy filmtől. 

narancs.hu: A legfőbb ellenérv az új állami filmes pénzosztó szervvel szemben a szakmai egyeztetés hiánya és az a hollywoodias szemlélet, amit az új alap meghonosítani kíván. Valóban úgy látja, hogy ég a ház?

TF: John Ford – akinél nem volt nagyobb egyénisége Hollywoodnak – mondta, hogy csak úgy lehet mindenkihez, univerzálisan szólni, ha az ember a saját feje után megy, ha önmaga marad. Nem hiszem, hogy a hollywoodi szisztémának bármiféle létjogosultsága lenne mifelénk. Ami nem azt jelenti, hogy a művészet nevében el kell vetni a népszerűséget. Távolról sem. A művészet nem összeegyeztethetetlen a népszerűséggel. Tavaly például ott volt Cannes-ban The Artist A némafilmes; egy csupaszív némafilm, és a közönség imádta.

narancs.hu: Mit gondol a végső vágás jogáról: az új állami szerv bizonyos esetekben, például különösen nagy támogatások esetén, magánál tarthatja ezt.

TF: A végső vágás elidegeníthetetlen joga a művésznek, képtelenség alku tárgyává tenni. A végső vágás minden körülmények közt a filmkészítőt illeti. Ez így van Franciaországban, és így van szerte a világon. Hiába támadta Sartre de Gaulle-t, de Gaulle semmi pénzért nem hallgattatta volna el a filozófust. Filozófus, filmkészítő – e tekintetben egyre megy.

narancs.hu: A régi filmfinanszírozási szisztéma egyik fő bűneként rótták fel, hogy kevesen nézték az elkészült filmeket.

TF: Én mindig azt mondom, és Cannes is eszerint működik, hogy a kis filmek segítik a nagy filmeket. A szerzői filmek segítik a kommersz mozit. Ki akarna olyan világban élni, ahol csak Transformers-filmeket vetítenek? Én biztosan nem.

narancs.hu: A Transformerst mintha vetítették volna Cannes-ban is…

TF: A Transformerst nem, de az X-Ment, azt igen. És ugyanaznap. amikor délelőtt tíztől az X-Ment vetítettük, este héttől mondjuk egy fiatal koreai művész filmjét adtuk. Ez egy egészséges egyensúly. A tavalyi kínálatunkban szerzői filmesek éppúgy szerepeltek, mint például a Drive − Gázt!, ami óriási közönségsikert aratott. De nem lehet elvárni például Tarr Bélától, hogy közönségfilmet forgasson. Képtelen gondolat. Ha a kormányuk népszerűbb filmeket akar, hajrá, az csak jó mindenkinek, de nem szabad megfeledkezni a más habitusú és világlátású filmkészítőkről sem. Nem szabad az egyik fajta filmkészítést kijátszani a másik ellen. Magyarország az utóbbi időkben kezdte ismét észre vétetni magát a nemzetközi filmes térképen. Ahhoz, hogy ez a folyamat folytatódják, szükség van a művészfilmek támogatására.

narancs.hu: Cannes híres arról, hogy odafigyel a felfedezettjeire, és a későbbiekben is kiemelt figyelmet szentel nekik.

TF: Mi nem személyekben vagy életművekben, hanem filmekben gondolkodunk. Persze megvannak a magunk hosszú távú kapcsolatai; művészek, akikhez hűek vagyunk, s akiknek mindig számítunk a visszatérésére.

narancs.hu: Ön dönt egy személyben, hogy kit hívnak meg Cannes-ba?

TF: Igen, az én szavam a döntő. A kollégáimmal persze sokat vitatkozunk, mindenki harcol a maga igazáért, és én szeretem ezeket a parázs vitákat.

narancs.hu: Mennyire demokratikus a kiválasztás?

TF: Annyira, amennyire a filmkészítés maga. Egy forgatáson a rendezőé az utolsó szó, Cannes-ban az enyém. Ennyire demokratikus. 1500 filmből választunk ki 50-et, amiből 20 a versenyfilm.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.