Amikor Sztupa és Troché a Luzsnyiki jégcsarnok felé ballagtak Szorkinnal a folyóparton, mellettük egy drótfonatú kerítés mögött a Torpedó ifistái tréningeztek. Az NKVD osztályvezetője szokatlanul lelkes hangon magyarázott nekik: Irina Konsztantyinovna volt az igazi, olyat a világ még nem pipált! Amerika állhat még újabb kétszáz évig is akár (itt csippentett a szemével), de olyan figurisztikája, mint Rodnyina, nem lesz sose. Először az Ulanov gyerekkel verték laposra a világot, aztán beköszöntött a nagy szerelem, Irina Konsztantyinovna belezúgott - de úgy, ahogy csak orosz nő tud - a teljesen ismeretlen Alekszandr Gennagyijovicsba. Így aztán a Rodnyina-Ulanovból lett Rodnyina-Zajcev, és vele kalapálták laposra a világot. Persze Alekszej Nyikolajevicset sem kellett félteni, azonnal rámozdult a rendszeresen - például a szapporói olimpián is - alattuk végző páros hölgy tagjára, Szmirnovára. Ludmilla bedőlt, Szurajkin elvtárs repült, lett Szmirnova-Ulanov is, ilyen a műkorcsolya - röhögött Szorkin, s egy laposüveget tolt Sztupa orra alá, míg Troché azon mélázott, hogy a Lövész direkt használta-e az alattuk kifejezést a mögöttük helyett. Csak tudjátok, az a baj, hogy én legjobban azért mégiscsak a női versenyeket szeretem, nem a párost, talán értitek is, miért, azok a falatnyi szoknyák, bátyuska! Viszont nőiben nem vagyunk sehol, se olimpián, se világbajnokságon. Láttátok ti már azt a Trixi Schubát? Hát, ne tudjátok meg! Almássy Zsuzsi az anyám barátnője - vetette közbe Sztupa. Troché teljesen paff lett hirtelen: ennek van humora, s erre ennyi év után kell rájönnöm, beszarok - mondta magában, és Szorkinra sandított, hisz' neki is tudnia kellett, hogy Sztupa anyja valójában mivel foglalkozott, s teljesen kizárható, hogy bármi köze lehetett valamikor Almássy Zsuzsihoz. Csak a tévé az, ami abszolút nem zárható ki. Abban még Sztupa néni is láthatta a magyar jégtündért, meg mi is a lenti marhaságokat.
Szombaton (14-én) 16.10-kor megint lesz (ezúttal a Dunán) az Erőszakos cselekmény, Fred Zinnemann 1949-es noirja Van Heflinnel és Robert Ryannel, melyben volt hadifoglyok nyírják egymást egy tipikus amerikai kisvárosban.
Vasárnap a magyar is megmutatja, mit tud noirban. Az m1-en ebédre (14.10) lesz Az alvilág professzora: eszelős sztárparádé egy gyerekrablási ügy köré szervezve, 1969-ben. Este is lesz egy ilyen, 22.50-kor az RTL Klubon, Az eltűntek. Ez is sztárparádé (Tommy Lee Jones, Val Kilmer, Kate Blanchett), ez is gyerekrablási história, csak épp western, és 2003-ban készült. S ha mindez nem elég a jóból, az MGM-en éjszaka A vád tanúja megy (1.40-től).
Hétfőn tán születésnapja lehet Mike Leigh-nek, mert a Cinemax este nyolckor a Titkok és hazugságokat vetíti, rögtön utána meg Az élet oly édest. Szerintem sokkal többször is lehetne nevezettnek születésnapja, vagy ilyenje, mint ez. Én persze megnéztem déli egykor a film+-on a Tűzszekereket, mert javíthatatlan vagyok, s imádok esős időben rohangászni a tengerparton, bandába verődve, címeres dresszben. Viszont, ha arra gondolok, hogy hajnali 9.25-kor a Filmmúzeum leadta a Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk! című hetvenes évekbeli idétlenkedést, akkor oda kell kilyukadnom, hogy meglehet, nem is Mike Leigh születésnapja van, hanem valami flancos brit ünnep, négyszáz éves a királynő vagy ilyesmi.
Kedden kipihenem a tegnapi ünneplés fáradalmait.
Szerdára nyakamon maradnak a britek, fél hat előtt Richard Lester Robin és Marianjával jön a Filmmúzeum.
Csütörtökön végre visszatérünk a vadnyugat mesebeli világába, immár az angolok nélkül, pedig mit nem adnék érte, ha Al Swearengen egyszer feltámadna még Ian McShane képében, na mindegy. Szóval a ViaSat3 - ugyancsak hajnalvást, 9.50-kor - elkezdi zúzni Clint Eastwood és Shirley MacLaine pompás padödőjét, a Két öszvér Sarah nővérnek című Don Siegel-dolgozatot.
Amennyiben önök mindezt tévéműsornak tekintik, én mosom kezem. Persze, választhattam volna másik tucat ugyanekkora hülyeséget, akkor sem lennénk beljebb. Semmivel, vagy még annyival sem.
