Tévésorozat

A zöld íjász

  • Szabó Ádám
  • 2013. március 7.

Film

Egy szuperhős szuperképességek nélkül ma már nem fest furcsán, de ha egy ilyen figuráról szóló műnek nincsen markáns főhőse, az elég nagy hátrányt jelent. Márpedig itt nincs: Stephen Amell tipikus eye candy, édesség minden női szemnek, de ezzel ki is merült minden érdeme; milliomos ficsúr figurája Bruce Wayne és Robin Hood keveréke az előbbi tökössége és az utóbbi népmesei bája nélkül.

A történet kezdetén hajótörést szenved, és öt évre egy elhagyott szigeten reked, ahol teljesen megváltozik. Családja gazdagsága és városa romlása mind apja korrupciós ügyein nyugszik - így a régi életébe visszatérve e hagyaték ellen veszi fel harcot... s kerül mellé nő és természetesen színes bőrű Robin (nem Hood, a másik) is. A nő apja pedig maga a rendőrfelügyelő! S ekkor is csak a bevezető epizódnál tartunk, ahol még mindenki az, aminek látszik - potenciál lenne tehát a sztoriban, annak ellenére is, hogy az alkotók nyilván nem terveznek sokat moralizálni figuráikkal. Sajnos egyéb nemes szándékot sem mutat az első pár epizód: a képregényen alapuló széria szépen felmondja a leckét, ahol kell, összebogozza a szálakat, de semmi több. A tetteknek nincsen súlyuk, a több forrású konfliktus-patronok durrogtatása egyelőre fontosabb, mint bármiféle érzelem kicsiholása a nézőkből vagy épp a szereplőkből. A színészek fásultak, csakúgy, mint a forgatókönyv, és mivel maga a sorozat nem is különösebben vicces, izgalmas vagy látványos, mindez sokszorosan csapódik le. A legfájóbb mégis a stílus és az atmoszféra hiánya.

Péntekenként az RTL Klub műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.