Tévésorozat

A zöld íjász

  • Szabó Ádám
  • 2013. március 7.

Film

Egy szuperhős szuperképességek nélkül ma már nem fest furcsán, de ha egy ilyen figuráról szóló műnek nincsen markáns főhőse, az elég nagy hátrányt jelent. Márpedig itt nincs: Stephen Amell tipikus eye candy, édesség minden női szemnek, de ezzel ki is merült minden érdeme; milliomos ficsúr figurája Bruce Wayne és Robin Hood keveréke az előbbi tökössége és az utóbbi népmesei bája nélkül.

A történet kezdetén hajótörést szenved, és öt évre egy elhagyott szigeten reked, ahol teljesen megváltozik. Családja gazdagsága és városa romlása mind apja korrupciós ügyein nyugszik - így a régi életébe visszatérve e hagyaték ellen veszi fel harcot... s kerül mellé nő és természetesen színes bőrű Robin (nem Hood, a másik) is. A nő apja pedig maga a rendőrfelügyelő! S ekkor is csak a bevezető epizódnál tartunk, ahol még mindenki az, aminek látszik - potenciál lenne tehát a sztoriban, annak ellenére is, hogy az alkotók nyilván nem terveznek sokat moralizálni figuráikkal. Sajnos egyéb nemes szándékot sem mutat az első pár epizód: a képregényen alapuló széria szépen felmondja a leckét, ahol kell, összebogozza a szálakat, de semmi több. A tetteknek nincsen súlyuk, a több forrású konfliktus-patronok durrogtatása egyelőre fontosabb, mint bármiféle érzelem kicsiholása a nézőkből vagy épp a szereplőkből. A színészek fásultak, csakúgy, mint a forgatókönyv, és mivel maga a sorozat nem is különösebben vicces, izgalmas vagy látványos, mindez sokszorosan csapódik le. A legfájóbb mégis a stílus és az atmoszféra hiánya.

Péntekenként az RTL Klub műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.