Tévésorozat

A zöld íjász

  • Szabó Ádám
  • 2013. március 7.

Film

Egy szuperhős szuperképességek nélkül ma már nem fest furcsán, de ha egy ilyen figuráról szóló műnek nincsen markáns főhőse, az elég nagy hátrányt jelent. Márpedig itt nincs: Stephen Amell tipikus eye candy, édesség minden női szemnek, de ezzel ki is merült minden érdeme; milliomos ficsúr figurája Bruce Wayne és Robin Hood keveréke az előbbi tökössége és az utóbbi népmesei bája nélkül.

A történet kezdetén hajótörést szenved, és öt évre egy elhagyott szigeten reked, ahol teljesen megváltozik. Családja gazdagsága és városa romlása mind apja korrupciós ügyein nyugszik - így a régi életébe visszatérve e hagyaték ellen veszi fel harcot... s kerül mellé nő és természetesen színes bőrű Robin (nem Hood, a másik) is. A nő apja pedig maga a rendőrfelügyelő! S ekkor is csak a bevezető epizódnál tartunk, ahol még mindenki az, aminek látszik - potenciál lenne tehát a sztoriban, annak ellenére is, hogy az alkotók nyilván nem terveznek sokat moralizálni figuráikkal. Sajnos egyéb nemes szándékot sem mutat az első pár epizód: a képregényen alapuló széria szépen felmondja a leckét, ahol kell, összebogozza a szálakat, de semmi több. A tetteknek nincsen súlyuk, a több forrású konfliktus-patronok durrogtatása egyelőre fontosabb, mint bármiféle érzelem kicsiholása a nézőkből vagy épp a szereplőkből. A színészek fásultak, csakúgy, mint a forgatókönyv, és mivel maga a sorozat nem is különösebben vicces, izgalmas vagy látványos, mindez sokszorosan csapódik le. A legfájóbb mégis a stílus és az atmoszféra hiánya.

Péntekenként az RTL Klub műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.