A rövidezés e kitüntetett esten öt fázisból állt, bár Szeiler Péter művét az első percben nehéz volt azonosítani. Akár azt is hihettük, hogy egy kis technikai probléma miatt látjuk szemcsésnek a képet, vagy előfordulhatott volna az is, hogy véletlenül valami mást vetítenek... de végső soron kellemes meglepetést okozott a My first Movie; egy iskolai csínytevés rövid, mobilfilmnek látszó bemutatása, s mint ilyen, bájos esetlensége miatt volt leginkább szerethető - ugyanakkor direkte filmről beszélni adott estben nyilván baráti túlzásnak hathat.
Kalmár Bence katarzistól és párbeszédektől mentes "némafilmje" - a Motel -, a megszokott láncfűrészes gyilkos sztereotípia klisébe hajló ábrázolását némi groteszk humorral és elidegenítő hatásokkal vegyítve prezentálta, s okozott ekképpen - feloldva az amúgy sem létező feszültséget - elsősorban infantilis voltával meghökkenést, vagy csak sima hiányérzetet, azt viszont egészen jól.
Harmi Gábor Grimasza a Nyugati pályaudvar aluljárójának megszokott hétköznapjait idézi fel egy sajátosnak vagy egyedinek távolról sem nevezhető történetet feldolgozva. A címbe emelt gesztus mint afféle üzenet a főszereplő vágyálmait részben vagy teljes mértékben közvetíti ugyan, csak jóval kevésbé ötletesen és érdekesen, mint amit egy ilyen rövid terjedelem megkövetelne. Figyelem, az idő pont nem ennek a műfajnak dolgozik!
Szerencsére volt egyszer egy osztálykirándulás, amelynek az emlékét diktafonfelvétel őrzi. E hanganyaghoz készített, persze kíséretképpen, valami kis illusztrációféleséget Lichter Péter, amikor roncsolt képeket hívva segítségül próbálta rekonstruálni egy baráti társaság rég letűnt gyerekkorát - kicsit hosszabban, mint kellett volna -, Kazetta címmel.
Az est csúcsteljesítménye nyilvánvalóan a FÁK című animációs film volt - rajzolta és rendezte: Bera Nándor -, egy kedvesen frappáns zöld szociomese arról, hogy milyen is a fák élete, és mi történik, ha a tölgy meg a fűz és a többiek emberek módjára próbálnak meg - akár még a favágóval együtt is - élni, erdő híján, tök rendesen, a városban. A különböző ember- és fafigurák viccesen ötletesek, a rajzolt valóság képisége pedig blikkfangosan egyedi. Simán beillene egy környezetvédő kampány vizuális projektjébe, de vetítenénk gyerekeknek is meg gyermeteg lelkű felnőtteknek, tulajdonképpen mindenkinek, mert nagyon jó.
Sokan voltunk, a két egymást követő vetítés is bőven (!) teltházas volt: a nézők fele ült, a másik fele állt. A bemutatott produkciók fényében a műfaj relevanciája talán vitatható, de nyugodtan maradhatunk annyiban, hogy mindenképp szükséges volt hozzá némi meggyőződésen alapuló kíváncsiságra. A probléma, mint mindig, ezúttal is a válogatás kényszereiből fakadt, a nagyon kevésből ugyanis elég nehéz közös világlátást kreálni. S azt se felejtsük el, hogy nincs az a mégoly jól sikerült este, ami fiatal magyar filmet rajzolna egy porig rombolt szakma kiváltására.
Gödör Klub, január 31.
