Film

Rövid Vadak - Fiatal Rövidfilmesek Társasága

Film

A mozik külföldi műsort adnak, filmszemle sincs; vannak viszont - majdnem érthetetlen okokból, szinte hobbiból készülő, pótlék gyanánt, legjobb esetben a figyelemfelkeltés céljából felszolgált - rövidfilmek fiatal alkotóktól, ha valakinek mégis hiányozna a magyar film.

A rövidezés e kitüntetett esten öt fázisból állt, bár Szeiler Péter művét az első percben nehéz volt azonosítani. Akár azt is hihettük, hogy egy kis technikai probléma miatt látjuk szemcsésnek a képet, vagy előfordulhatott volna az is, hogy véletlenül valami mást vetítenek... de végső soron kellemes meglepetést okozott a My first Movie; egy iskolai csínytevés rövid, mobilfilmnek látszó bemutatása, s mint ilyen, bájos esetlensége miatt volt leginkább szerethető - ugyanakkor direkte filmről beszélni adott estben nyilván baráti túlzásnak hathat.

Kalmár Bence katarzistól és párbeszédektől mentes "némafilmje" - a Motel -, a megszokott láncfűrészes gyilkos sztereotípia klisébe hajló ábrázolását némi groteszk humorral és elidegenítő hatásokkal vegyítve prezentálta, s okozott ekképpen - feloldva az amúgy sem létező feszültséget - elsősorban infantilis voltával meghökkenést, vagy csak sima hiányérzetet, azt viszont egészen jól.

Harmi Gábor Grimasza a Nyugati pályaudvar aluljárójának megszokott hétköznapjait idézi fel egy sajátosnak vagy egyedinek távolról sem nevezhető történetet feldolgozva. A címbe emelt gesztus mint afféle üzenet a főszereplő vágyálmait részben vagy teljes mértékben közvetíti ugyan, csak jóval kevésbé ötletesen és érdekesen, mint amit egy ilyen rövid terjedelem megkövetelne. Figyelem, az idő pont nem ennek a műfajnak dolgozik!

Szerencsére volt egyszer egy osztálykirándulás, amelynek az emlékét diktafonfelvétel őrzi. E hanganyaghoz készített, persze kíséretképpen, valami kis illusztrációféleséget Lichter Péter, amikor roncsolt képeket hívva segítségül próbálta rekonstruálni egy baráti társaság rég letűnt gyerekkorát - kicsit hosszabban, mint kellett volna -, Kazetta címmel.

Az est csúcsteljesítménye nyilvánvalóan a FÁK című animációs film volt - rajzolta és rendezte: Bera Nándor -, egy kedvesen frappáns zöld szociomese arról, hogy milyen is a fák élete, és mi történik, ha a tölgy meg a fűz és a többiek emberek módjára próbálnak meg - akár még a favágóval együtt is - élni, erdő híján, tök rendesen, a városban. A különböző ember- és fafigurák viccesen ötletesek, a rajzolt valóság képisége pedig blikkfangosan egyedi. Simán beillene egy környezetvédő kampány vizuális projektjébe, de vetítenénk gyerekeknek is meg gyermeteg lelkű felnőtteknek, tulajdonképpen mindenkinek, mert nagyon jó.

Sokan voltunk, a két egymást követő vetítés is bőven (!) teltházas volt: a nézők fele ült, a másik fele állt. A bemutatott produkciók fényében a műfaj relevanciája talán vitatható, de nyugodtan maradhatunk annyiban, hogy mindenképp szükséges volt hozzá némi meggyőződésen alapuló kíváncsiságra. A probléma, mint mindig, ezúttal is a válogatás kényszereiből fakadt, a nagyon kevésből ugyanis elég nehéz közös világlátást kreálni. S azt se felejtsük el, hogy nincs az a mégoly jól sikerült este, ami fiatal magyar filmet rajzolna egy porig rombolt szakma kiváltására.

Gödör Klub, január 31.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.