Kaurismäki-filmekben szoktak rideg kocsmák színpadán ilyen reménytelenséget sugárzón énekelni, mint itt.
Jómódú fehér nő bámul ki az eső áztatta ablakon.
A „kiderülős” filmek arra a félelemre alapozva ragadják meg a nézőt, hogy minden másképpen van.
Amikor Sztupa és Troché egy Waylon Jennings-koncert után kajtattak, azt… izé, akárhonnan is nézzük, Grósz Károly kedvéért tették.
Klasszikus filmes polihisztor volt, aki az ízlését még filmkritikusként csiszolgatta, de végül elkerülhetetlenül beszippantotta a filmcsinálás. Karrierjében különös módon keveredett a szent és a profán: végig megmaradt a filmelmélet és a filmtörténet iránti vonzalma, pályáját az amerikai film második aranykorában kezdte, mely adós volt az európai újhullámoknak.
A szótárszerkesztők köztünk élnek, a világra jönnek, szótárt szerkesztenek, majd távoznak közülünk, ám munkásságukról csak ritkán emlékezik meg Hollywood.
A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.
