tévésmaci

Kakasdiadal

  • tévésmaci
  • 2022. január 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché Amszterdamból Valenciába repültek, minden simán indult.

A KLM Schipholról Manisesre tartó Lockheed L–188-asán szerfelett tágas és kényelmes volt az első osztály, s elsőre úgy tűnt, nem is lesz több utasa rajtuk kívül. Ám közvetlenül az ajtózárás előtt csak beesett még két kuncsaft, egy középkorú pasas és egy fiatalember. A fiatal volt feltűnőbb, bár a másik pofázott szakadatlan, mely szóözön csak addig szakadt meg, míg üdvözölték Sztupát és Trochét – semmi fraternizálás, semmi fennhéjázás, pont úgy, ahogy illik. A fiú a kor legdivatosabb ruháit viselte, szőke haja hosszan hullott alá a tarkójára (a háládatlan utókor ezt a frizurát fudbalerkának nevezi, vagy még vulgárisabban Bundesliga-frizurának, lásd még mullet, Vokuhila). Leültek, becsatolták az övüket, s kezdődött is a felszállási műsor, a kapitány mondja. De amint elérték a repülési magasságot, megjelent egy stewardess a kocsijával, amelyen hatalmas születésnapi torta ékeskedett égő gyertyával, csillagszóróval. Mögötte a másik, ki tudja már, hogy hány pezsgősvödörrel. Mind a ketten igyekeztek megközelíteni a fiatalembert, de ez még e tágasnak mondható térben sem volt egyszerű. A kapitány és a legénység nevében boldog születésnapot kívánunk, mondta a légikisasszony, nem hadart, nem akadozott, úgy beszélt, mint egy tévébemondó, s a csávó felé nyújtott egy nagykést. Az felállt, mosolygott, s a másik túlságosan is lelkes tapsától kísérve felvágta a tortát, aztán meg sem állt hat szeletig. A stewardessek végre kitakarodtak a magukéval, amikor a fiú odalépett Sztupa és Troché körletéhez két tányérral, elnézést kért a zavarásért, mintha könyvből tanulta volna, bemutatkozott, és mielőtt közölte volna, hogy most huszonhárom éves, és kérte volna, hogy ünnepeljenek vele, nos, történt valami. Mindig történik. A fiú mondta a nevét, Sztupa mondta, hogy Sztupa, Troché mondta, hogy Billy Yank, mire a fiú őszintén elnevette magát, s kiigazította. Nem Reb, Rep, Johnny Rep. Volt egy történelemtanárom, aki már elsütötte ezt a viccet, s aztán sokat is mesélt az ilyesmikről, tulajdonképpen akkor szerettem meg a történelmi dolgokat. Troché már bevallani készült, hogy akkor ő Troché, de a születésnapos megelőzte egy kérdéssel: maga is szereti a történelmet, Mr. Troché? Ez meg hogy?

Ezen a héten három, már bizonyítottan közfigyelemre érdemes filmalkotást vetítenek a televíziók, bár a csütörtöki műsort még nem néztem meg, s szerintem nem is fogom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.