tévésmaci

Kakasdiadal

  • tévésmaci
  • 2022. január 26.

Film

Amikor Sztupa és Troché Amszterdamból Valenciába repültek, minden simán indult.

A KLM Schipholról Manisesre tartó Lockheed L–188-asán szerfelett tágas és kényelmes volt az első osztály, s elsőre úgy tűnt, nem is lesz több utasa rajtuk kívül. Ám közvetlenül az ajtózárás előtt csak beesett még két kuncsaft, egy középkorú pasas és egy fiatalember. A fiatal volt feltűnőbb, bár a másik pofázott szakadatlan, mely szóözön csak addig szakadt meg, míg üdvözölték Sztupát és Trochét – semmi fraternizálás, semmi fennhéjázás, pont úgy, ahogy illik. A fiú a kor legdivatosabb ruháit viselte, szőke haja hosszan hullott alá a tarkójára (a háládatlan utókor ezt a frizurát fudbalerkának nevezi, vagy még vulgárisabban Bundesliga-frizurának, lásd még mullet, Vokuhila). Leültek, becsatolták az övüket, s kezdődött is a felszállási műsor, a kapitány mondja. De amint elérték a repülési magasságot, megjelent egy stewardess a kocsijával, amelyen hatalmas születésnapi torta ékeskedett égő gyertyával, csillagszóróval. Mögötte a másik, ki tudja már, hogy hány pezsgősvödörrel. Mind a ketten igyekeztek megközelíteni a fiatalembert, de ez még e tágasnak mondható térben sem volt egyszerű. A kapitány és a legénység nevében boldog születésnapot kívánunk, mondta a légikisasszony, nem hadart, nem akadozott, úgy beszélt, mint egy tévébemondó, s a csávó felé nyújtott egy nagykést. Az felállt, mosolygott, s a másik túlságosan is lelkes tapsától kísérve felvágta a tortát, aztán meg sem állt hat szeletig. A stewardessek végre kitakarodtak a magukéval, amikor a fiú odalépett Sztupa és Troché körletéhez két tányérral, elnézést kért a zavarásért, mintha könyvből tanulta volna, bemutatkozott, és mielőtt közölte volna, hogy most huszonhárom éves, és kérte volna, hogy ünnepeljenek vele, nos, történt valami. Mindig történik. A fiú mondta a nevét, Sztupa mondta, hogy Sztupa, Troché mondta, hogy Billy Yank, mire a fiú őszintén elnevette magát, s kiigazította. Nem Reb, Rep, Johnny Rep. Volt egy történelemtanárom, aki már elsütötte ezt a viccet, s aztán sokat is mesélt az ilyesmikről, tulajdonképpen akkor szerettem meg a történelmi dolgokat. Troché már bevallani készült, hogy akkor ő Troché, de a születésnapos megelőzte egy kérdéssel: maga is szereti a történelmet, Mr. Troché? Ez meg hogy?

Ezen a héten három, már bizonyítottan közfigyelemre érdemes filmalkotást vetítenek a televíziók, bár a csütörtöki műsort még nem néztem meg, s szerintem nem is fogom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."