Például, aki idéz a darabból vagy kiejti a száján a címet, annak ki kell mennie a teremből, kopogás után visszajönni, háromszor körbefordulni, köpködni. A módszerek változatosak. Bár maga Macbeth skót uralkodó valóban létezett, Shakespeare színművének eseményei e tekintetben minimum pontatlanok. A színháztörténészek szerint nem is a történelmi hűség, hanem a történelmi kommentár a darab veleje. A feltehetően 1606-ban szültetett művet hitték már burkolt Jakab-kritikának (Skóciából csak barbárság, káosz és vér származik, ez lesz Anglia sorsa is, ha skót királya lesz), ám a Bárd inkább az 1605-ös lőporos összeesküvést kommentálhatta, amelynek során néhány katolikus angol nemes (állítólag jezsuita papok segítségével) kis híján eltette láb alól Stuart Mária örökösét. A boszorkányok kettős beszéde, enigmatikus jóslatai felidézik a jezsuitáknak tulajdonított többértelmű fogalmazásmódot, amelyekkel a bűneiket takargatják (érdekesség, hogy Jakab király rettegett a boszorkányoktól, de megszállottan kutatta is őket), maga Jakab pedig magától Banquótól származik. Így a darab talán inkább Jakab mellett foglal állást, mint ellene.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
