A Top Gear már lassan negyvenéves, 1977-ben indult a BBC-n a kocsijukat folyton bütykölgető családfőket kiszolgáló műsor. 515 epizód készült, de sok különbség nem volt közöttük: a műsorvezető beült az autóba, felsorolta a tulajdonságait, ment vele egy kört, és szépen megdicsérte az adott járgányt, majd jött egy kisebb verseny a pályán – és már vége is volt a félórás epizódnak.
Aki pedig nem lökettérfogatok és forgatónyomatékok között élte az életét, fejvesztve menekült a műsor elől. Igaz, már a nyolcvanas években feltűnt a műsort később megújító fiatal újságíró, Jeremy Clarkson mint műsorvezető, mégis hihetetlen, miként húzta ennyi ideig az eredeti Top Gear.
 Angela Rippon, 1977 | |
 William Woollard, 1981 | |
Nyilván szeretett volna a brit közszolgálati tévé egy olyan autós műsort, amely mindenkihez szól, és közben nézettségi csúcsokat döntöget. Tehát szakítani kellett a korábbi formulával, már nem a garázsban, a kocsi alatt fetrengő apuka volt az elsődleges célközönség, hanem az autóba csak bepattanó, azt egyszerű közlekedési eszköznek tekintő ember. A helyzet viszont az, hogy a 2002-ben megújult Top Gear mindkét réteget kiszolgálta.
Jeremy Clarkson és csapata azt ismerte fel, hogy a nézők jelentős részét egyáltalán nem érdeklik az autók jellemzői, azt ledarálják a kereskedők meg az álmot hozó más autós műsorok. Így az új Top Gear inkább lett show-műsor, mint dokumentumfilm-sorozat. Minden epizódra jutott valami hatalmas ökörség, volt, hogy lakókocsival járták be az angol vidéket, de a jármű lerobbant, majd kiégett, és ez már egy sommás ítélet volt a lakóautókról. A szívünknek legkedvesebb rész mégis az, amikor Budapesten versenyeztek BMX-esek ellen. De ugyanúgy bemutattak autókat, és a legnagyobb újítás talán a szabadszájúság, hogy kendőzetlenül alkottak véleményt, nem voltak szent tehenek.
 Clarkson | |
A három műsorvezető fricskát mutatott azoknak, akik szerint az élet kiteljesedése a négy kerék, és a csúcs, amikor a legújabb BMW-vel száguldunk az utakon. Noha maguk is ezt a szerepet játsszák, látszik, hogy ez álarc, ők most a bunkók bőrébe bújtak. És mindez remekül áll nekik. Clarkson játssza a valódi taplót, aki olyanokat mond, hogy a mexikóiak lusták, és a konyhájuk a hányáshoz hasonlít, közben ott van mellette a jellegzetes angol urat hozó Lassú Kapitány, James May, és a bármikor szidható hülye gyerek, Richard Hammond. Ez a felállás a Top Gear sikerének titka, már régen nem fontos, mennyivel megy a legújabb McLaren, a lényeg, hogy milyen újabb őrültséget csinál a három műsorvezető. Ezért kullognak csak a Top Gear után a nemzetközi változatok és a nagy versenytárs, a szintén 2002 óta futó Ötödik sebesség. Mindegyikben tisztességgel felmondják a kötelezőt, néha még poénkodnak is, de nem érzi azt a néző, hogy feltétlenül a tévé elé kell ülnie.
Persze a Top Gear hihetetlenül sikeres, és nem csupán Clarkson gazdagodott meg belőle, hanem úgy nagyjából az egész BBC: merchandise kiegészítők ezreit lehet megvásárolni, van újság is, és 2008-ban elindult a Top Gear Live, ami nyilvánvaló hakni, a három műsorvezető járja a világot, a rajongók meg azért fizetnek, hogy őket láthassák. Közben több mint 200 országban lehet nézni az epizódokat, mi ebből a szempontból elég rosszul jártunk, mert itthon rettenetes hangalámondással kerülnek adásba a részek. Mindenesetre 2013-ban a műsor bekerült a Guinness-rekordok könyvébe mint a legnézettebb televíziós dokumentumfilm-sorozat.
Mindezek alapján a leghülyébb csatornának lehetne nevezni a BBC-t, amiért márciusban kirúgta Clarksont. Csak hát a bántalmazás az mégiscsak bántalmazás, és a műsorvezető egy forgatási nap végén, miután nem kapott vacsorát, megütötte a producerét. A csatorna vezetése azonnali hatállyal felfüggesztette, majd egy belső vizsgálatot követően kirúgta. Az eddigi botrányok után úgy látszik, a BBC most nem a pénztárcáját, hanem az etikus viselkedést tartotta előbbre valónak. És ez most tényleg nem egy reklámfogás volt, nem az évad utolsó részét akarták így felvezetni – mert a korábbi a botrányok kapcsán voltak olyan hangok, amelyek azt ecsetelték, ezek csak jól megtervezett marketinges trükkök. A felháborodott nézők viszont rendületlenül küldték a leveleket a médiahatóságnak, mindegy volt, hogy Clarkson éppen csúnyán beszél vagy tiger helyett niggert mond.
Minden évadra jutott egy botrány, és mindez a brit közszolgálati tévén, amely nem győzött elég sűrűn bocsánatot kérni, de tisztában volt vele, hogy ez csak egy show, felesleges komolyan venni. A bulvársajtónak meg tökéletes címlapokat szolgáltattak a felháborodások, például amikor Argentínába egy, a falklandi háborúra emlékeztető rendszámú autóval érkeztek a műsorvezetők, majd a helyiek kövekkel dobálták meg őket.
Jeremy Clarkson távozik, és vele együtt megy James May és Richard Hammond is, a Top Gear pedig marad a BBC-n, mert a csatorna nem fogja kidobni az ablakon a formátumot. A rádiós műsorvezető, Chris Evans alá is írta a hároméves szerződést, ő lesz a műsor új arca. És valami egészen más kezdődik, mert a Top Gearnek a jelenlegi formájában vége, nagyjából olyan lesz, mintha Sherlock Holmes-filmet forgatnának Sherlock Holmes és dr. Watson nélkül.
Clarksonékat persze nem kell félteni, már be is jelentették, hogy mindenképpen lesz folytatás, egyelőre úgy tűnik, a Netflix a befutó. Végül tényleg mindenki a Netflixen köt ki.
