Film

Holnapolisz

  • - kg -
  • 2015. június 28.

Film

Ó, az a gyermeki rácsodálkozás a világra, amiből aztán bazi nagy felnőttkori cinizmus lesz! Ó, igen, mi lett veled, te mindannyiunkban ott lakó, drága gyermek, igen, hozzád szólok, te csillagokat pásztázó kis Spielberg és Merdzsókat tologató Lucas Jr., te, aki repülni vágytál, és meg is építetted – porszívóalkatrészből és merülőforralóból – a hátra szerelhető rakétákat! Ó, ó és ó! A Disney mesejátéka is ilyen 3 ó-s cucc, ott van például George Clooney, aki gyermekként repülni vágyott (ó!), fel is jutott a mindennél fantasztikusabb Holnapoliszba, de nem kell ahhoz filmrendezőnek és azon belül is Brad Birdnek (A fantasztikus család; L’ecsó) lenni, hogy tudjuk: akit egyszer kitesznek Legolandból – akarom mondani, Holnapoliszból –, abból gyanakvó és megkeseredett felnőtt lesz. Tisztára, mint Clooney, aki ezúttal zakkant tudósban nyomja, s akit ki más is rázhatná fel epikus magányából, mint egy másik repülni vágyó gyermek (óó!), aki még nem nőtt fel egészen. Fel- és visszajutni Holnapoliszba, az elveszett gyermekkorba (óóó!), a hátra szerelhető rakéták földjére, ez a fő tét, meg persze az emberiség. És itt – az emberiségen – csúszik el ez az egész jobb sorsra érdemes kísérlet, ami addig jó, amíg csak egy ódivatú, robotos, nosztalgikus mese akar lenni Brad Birdhöz méltó, szuper díszletekkel (az Eiffel-torony még sosem viselkedett úgy, mint Birdnél). Az emberiség jövőjét Hugh ­Laurie jelképezi citromba harapott ábrázattal, de meseileg sem állunk jobban, mert néhány öregedő filmes bácsi fontoskodása betesz a cukiságnak.

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."