magyarnarancs.hu: Mi vitt rá, hogy utánamenj a Bebukottak három szereplőjének?
Gerő Marcell: Kutatási anyagként néztük meg a Bebukottakat egy másik filmtervünk kapcsán. Annyira megrázó volt, hogy napokig erről beszélgettünk Sárival. A monológok ereje fogott meg mindkettőnket, ahogy a fiatalok beszélnek a bűntettükről, a börtönbe kerülésről, az ottani életről, a szabadulás utáni terveikről. A tizenhat-tizenhét éves srácoknak az életkorukból adódó alapvető ártatlanságuk, maga a fiatalságuk elképesztő ellentétben áll a tettel, amit elkövettek, a nap mint nap megélt brutalitással.
magyarnarancs.hu: Mennyire volt konkrét terved a Bebukottak folytatásáról?
GM: Amikor belekezdtünk, fogalmunk sem volt arról, hol találjuk meg a „srácokat”, mi történt velük az elmúlt harminc évben. Sokan mondták, aki fiatalkorúként hat-nyolc évet lehúz Tökölön, jó eséllyel az egész életét börtönben tölti. Ehhez képest teljesen más jellegűvé változott a film, gyakorlatilag önmagát írta. Az egyetlen fontos szempont az volt, hogy ne akarjunk ítélkezni felettük, vagy felmenteni őket, inkább próbáljuk megtalálni az egyes szereplők történetének a lényegét.
| ||
magyarnarancs.hu: Nehéz kikeveredni a bűnspirálból. Egyikük ezt úgy fogalmazza meg a filmben, hogy akitől rosszat várnak el, az be is fogja teljesíteni az ígéretet.
GM: Ebben van azért önmentegetés is. Ezek a ma ötvenes férfiak börtönben töltötték a felnőttélet elkezdésének azt az időszakát, amit én a gimnáziumban és az egyetemen. Eredetileg a film arról szeretett volna szólni, hogy milyen következményei vannak annak, ha valaki a fiatalkorát börtönben tölti. Bármennyire is ebbe az irányba próbáltunk haladni, mindenki visszakanyarította a saját történetét a börtön előtti időszakra. Érdekes módon sokkal kevésbé hibáztatják a börtönt az életük alakulása miatt.
magyarnarancs.hu: Milyen szálon indultatok el?
GM: A Bebukottakban a hat srác közül egyedül Nagy József neve hangzik el, ami a leggyakoribbb vezeték- és keresztnév. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága érthető módon nem adhat ki adatokat az elítéltekről. Egy információnk volt csupán, Sopsits Árpád az egyikükről megjelent újságcikk alapján készítette az apagyilkosról szóló filmjét, a Céllövöldét. A stábból már senki nem emlékezett a nevére, így hát a könyvtárban végignyálaztuk 1980-tól ’83-ig az összes napilapot. Ráakadtunk a cikkre, a névre és Miskolcra mint helyszínre. Kutatási engedélyért folyamodtunk a miskolci bíróságon, ahonnan anonimizált adatokat kaptunk. Pásztor Pál megtalálása vezetett aztán Nagy József Gáborhoz és Barcsai Zsolthoz. Elsődlegesen őket szerettem volna megtalálni.
magyarnarancs.hu: Mivel sikerült elnyerni a bizalmukat?
GM: Semmilyen szinten nem próbáltunk velük játszani, manipulálni őket. Amikor egyszer ügyeskedni próbáltam Zsolttal, az azonnal megbosszulta magát. Aki sok időt tölt börtönben, egy szempillantás alatt észreveszi, ha meg akarják vezetni.
| ||
magyarnarancs.hu: Ha nem akartatok ítélkezni…
GM: Ahogyan a Bebukottak a börtönről szól, úgy azt szerettük volna, hogy a Káin gyermekei valamilyen értelemben a szabadságról szóljon. És ahogyan a Bebukottak egy fura, de nagyon pontosan lefordítható parafrázisa vagy metaforája volt az akkori rendszernek, úgy szeretnénk, hogy a Káin gyermekei is a magáénak tudhatná ezt, ha nemcsak ezeknek a nagyon nehéz sorsú embereknek az életéről szólna, hanem arról a világról is, amiben élünk.
magyarnarancs.hu: Végtére is a dokumentumfilmek célja…
GM: Főleg a hatvanas-hetvenes évek magyar dokumentumfilmes hagyományára jellemző a politikai, szociológiai megközelítés. Nyugat-Európában virágzását éli ma ez a műfaj. A sok közül csak egyfajta megközelítés a társadalmi, politikai jelleg, sok dokumentumfilm kizárólag az emberi kapcsolatokkal foglalkozik. Az itthoni kultúrába beivódott, hogy a dokumentumfilm elsősorban arra való, hogy az értelmiséget tájékoztassa az ország nem értelmiségi részével kapcsolatos eseményekről. Magyarországon korábban ez a műfaj néhány kivételtől eltekintve abból állt, hogy emberek közeliben, félközeliben beszéltek, kis túlzással a beszélő fejekkel volt azonos. Holott a dokumentumfilm kifejezetten moziélményt tud nyújtani akár egyetlen szó elhangzása nélkül, epikus képekkel, feszültségteremtő képességgel, érzelmekkel.
magyarnarancs.hu: Támogatta a filmet a Nemzeti Filmalap?
GM: A közvetett állami támogatástól és az HBO Europe koproduceri részvételétől eltekintve nincs magyar pénz ebben a minden szempontból magyar filmben. Még akkor nyújtottuk be a filmtervet, amikor a filmalap elsősorban játékfilmek finanszírozásával foglalkozott, és az elbírálási rendszerük is ahhoz igazodott. Nem kaptunk részletes magyarázatot az elutasításra, ráadásul a bírálóbizottság minden tagja izgalmasnak tartotta. Valószínűleg sem Sári, sem az én rutinomat nem tartották megnyugtatónak, nem látták a biztosítékát annak, hogy az elkészülő film megfelelő színvonalat fog megütni.
