Minden rendben a párizsi polgári körökben: a karácsonyi vacsorán jó borokat szolgálnak fel, a selyempaplanok alatt mindenki mindenkivel kavar, a szépen terített asztal alatt pedig pajkos lábak kúsznak fel izgalmasan idegen ölekbe. Vagy talán még sincs minden rendben, mert Isabelle Huppert-t, a határozott üzletasszonyt macskája szeme láttára épp megerőszakolja saját nappalijában egy símaszkos betörő. Nem így szoktak kezdődni a selyempaplanos francia filmek, de azokat nem is Paul Verhoeven szokta rendezni. Ezt viszont nagyon is ő rendezte, ezért is van, hogy Huppert, miután véres altesttel feltápászkodik a parkettről, hamarosan sushit rendel, beruház egy csinos szekercére, karácsonyi vacsorát ad és családi ügyeket intéz: a cég vezetve, a szerető kielégítve, a szomszéd megkívánva, a család szeretve-gyűlölve az igazi. A francia film testét idegenek rágják, biztosan fáj is Le Penéknek, hogy a legjobb francia filmeket Haneke készíti, és a helyzet azóta csak súlyosbodott: jött Verhoeven, a holland-hollywoodi főtroll, és még egyet csavart a dolgokon. Haneke lenyúlta a francia burzsoákat, Verhoeven meg lenyúlta Hanekét, sőt, addig parodizálja, míg a fal és egy véres koponya adja a másikat. A diszpók elkeveredtek, és Haneke besavanyodott burzsoái egy baltás show-ba lettek berendelve. Verhoeven úgy indít minden jelenetet, mintha komoly mondanivalója lenne a polgári nappalikat belengő szeretetlenség témájában, aztán a legnagyobb fapofával ledob egy poént; akkorát, hogy ezért a francia film nemes hagyományai védelmében állami szinten kéne fellépni.
Figyelmébe ajánljuk
Mesterségvizsga
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Elmondom hát mindenkinek
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Nem oda, Verona!
Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.
Nagyon fáj
Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.
Német elégia
Volt egyszer egy köztársaság, fény és árnyék hazája, amelyet csodált fél Európa.
Mindenki a helyére
Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.
A gyáva nyúl
Elvégeztetett: kedden délelőtt Petr Pavel államfő aláírta Andrej Babiš miniszterelnöki kinevezését, immár semmi akadálya az új cseh kormány megalakulásának. Bár a szeptember második felében megtartott parlamenti választás után Babiš gyors kormányalakítást ígért, láthatóan nem sikerült betartania: ezirányú erőfeszítései hosszúra nyúltak, s néha egészen komikus epizódokat produkáltak.
Szőlő utca: vajon ki lehetnek azok, akik a "félrenézést" elősegítették?
„Én valami kevésbé szelídet kerestem”
„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.
Megint dubajozás
Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meggazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.
A beismerés semmis
Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző titkosszolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyanarról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.