Mivel Pókember sok más mellett arról ismerszik meg, hogy egy kissé nyüzüge gimnazista (hangsúly a gimnazistán), talán nem volt a legszerencsésebb, hogy eddig csupa nagy melák, az érettségit rég maga mögött tudó (vagy soha nem is abszolváló), gyerekképű felnőtt alakította a filmeken. A maga 21 évével Tom Holland, az új fiú áll még a legközelebb korban Peter Parkerhez, neki csak 3-4 évet kell letagadnia, míg az elődeinek legalább egy tízest. A siker nemcsak ezen múlik, de az azért megnyugtató, hogy nem Bruce Willis játssza a gimnazistát: ő vagy Stallone most semmiképp sem jöhetett számításba, mert az új Pókember-filmben a mértéktartásé lett a főszerep. Győzött a kispálya. Az új pókfilm legrokonszenvesebb húzása, hogy a világ megmentését egyelőre levették Peter vállairól, az továbbra is a nagyok (a Bosszúállók) reszortja, a srácnak egyelőre egy „gimis vagyok, de hódítani akarok” típusú kamaszfilmben kell elnavigálnia a menzától az osztályteremig vezető úton úgy, hogy ne váljon közröhej tárgyává. Útközben persze be-becsúszik egy kis szuperhősség, máskülönben nem Pókember, csak Ember lenne a film címében, az meg, valljuk be, elég béna lenne. Peter kötelességtudó képregényhős, illően béna a csajozásban, és kellően zöldfülű az akciókban, kap is egy magához mérten fenyegető, szakmunkás főgonoszt – Michael Keaton többször is a levegőbe emelkedik, de nem esik csorba színészi renoméján. Brooklyn mindeközben nem tágul, de Queens igen, a pókruhát öltött helyi Mórickának akad tennivalója elég. Földön, vízen, levegőben és a menzán.
Forgalmazza az InterCom
