MaNcs, XIV. évf. 18. szám, (2002.05.02.) (2002-05-02)
"Két óra múlva kezdődik a tévében a választási közvetítés. Most ébredtem a késői polgári ebédet követő sziesztából. Megpróbálom magam feltüzelni, hogy a történetet, minden körülmény ellenére, elmeséljem. Feltüzelni magam, mint egy fatuskót a cserépkályhában."
Egy váratlan, nem kiszámítható módon előálló esemény talányos módon köti össze (avagy inkább választja el) az esemény előtti és utáni idő történetét. Ha eltévedünk egy erdőben, akkor megpróbálunk tájékozódni a Nap állása, a környező táj egyes jegyei, a fejünkben lévő homályos térkép és az addig megtett út emlékei alapján, és hol erre, hol arra a logikára hallgatva bolyongunk a rengetegben. Ám egyszer csak meglátunk egy útjelzést, amiről tudjuk, hogy célhoz vezet; ettől kezdve az útjelzésig vezető kóborlás visszatekintve egyszer csak egy útszakasszá válik - mely út egyetlen lényeges ismérve, hogy valahonnan valahová vezet. Az elveszettség szakaszának kétségeiről pedig azonnal elfelejtkezünk. A választás estéje is hasonló módon választja el a kampány és az eredmény értékelésének időszakát. Ám a választási eredmény létrejötte fölötti gondolkodás nem csupán viszonylag szokványos ismeretelméleti helyzetgyakorlat, hanem nehézsúlyú politikai kérdés is.
Az elmúlt választási kampány egyik legtöbbet vitatott mozzanata a papság szuperszonikus aktivizálódása volt. Szükségtelen felidézni: agitáció, pártpropaganda a szószékekből, röplapozás, ilyenek. Hogy mindennek mennyi haszna vagy mennyi kára volt, szorosan véve nem tartozna mondandónk lényegéhez, de nehéz megállni. Haszna semmi, az ő szempontjukból pláne, hisz vesztesre tettek, bár föllépésük kontraproduktív voltának mérlegelése ugyancsak megérne egy mesét. Kára? Kinek kár az manapság, hogy az ember kilencvenéves öreganyja, aki eddig csak vasárnap délelőttönként mozdult ki a misére, most a jelzett időpontban zokog a szobájában, hogy ő oda többet nem megy. Talán csak a Jóistennek, esetleg.
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) a rendszerváltás előtt nem volt más, mint tipikus, primitíven ravasz Kádár-kori képződmény, melynek örve alatt a rendszer tarthatta a kapcsolatot a javarészt előle (esetleg még a hitleráj elől) elmenekült honfi- és nemzettársainkkal - és kényelmesen megfigyelhette, vagy alkalomadtán pár dollárra le is vehette őket. A képviseletből persze kimaradtak a trianoni magyarok; részvételük sértette volna a "szomszéd államok érzékenységét", meg amúgy is sóherok voltak (most is azok), így azután a jelenlétük semmi értelemmel sem bírt e pártállami szervezetben. A rendszerváltás után az MVSZ, amelyből tán még valami értelmes is kisülhetett volna, gyorsan áldozatául esett a paranoid népnemzeti jobboldal (általában konkrét cél és tárgy nélküli) amorf hatalmi étvágyának: vezetésében egymást követték a lunatikusok, tevékenysége kimerült az évről évre bezsebelt állami támogatás felélésében és a visszafogott panamázásban, a vezetőség tagjait pedig tökéletesen lekötötte az említett pénz által is tüzelt hatalmi harc. Egy ideig talán jót lehetett röhögni az egymással végletesen ambivalens viszonyban vegetáló Csoóri Sándor-Timkó Iván (béke poraira) duó által bemutatott többfelvonásos kamaradarabon, de egy idő után már a kezdő pszichiáterek is ráuntak. S amikor az ember azt hihette, hogy lejjebb már nem lehet menni, jött a legújabb, Patrubány-féle vezetés, amelyet már az Orbán-Torgyán-kormány sem bírt vállalni. Sőt ez a felállás még a MIÉP-nek sem feküdt igazán: lám, Gidai ex-MIÉP-es képviselőnő is MVSZ-béli szereplésének (sűrű, engedély nélküli trianonozásának) köszönheti, hogy nem egykori frakciótársaival együtt, hanem tőlük mintegy függetlenül zuhant ki a magyar parlamentből.
Magyar Narancs: Mi szükség Hagyományok Házára?
Egyre erőtlenebbnek tűnnek azok a jogi köntösbe öltöztetett próbálkozások, amelyeknek az adrenalin magas szinten tartásán kívül az égvilágon semmi értelmük sincs már. Sokkal lényegesebb kérdés, hogy mi húzódik meg e "spontán népi kezdeményezések" mögött, s hogy a negyedik szabad választások után mi történhet a jobb- és a baloldalon.
A mi életünkben egészen biztosan nem volt még választás, amely így felvillanyozta volna hazánk lakóit, mint ez a mostani. Soha nem látott mennyiségben kaptak szárnyra rémhírek, álinformációk, hőstörténetek, rágalmak és e rágalmak cáfolatai. Ebből nyújtunk most át egy csokornyit. A merítés önkényes. E történetek igazságtartalmáról meggyőződni nem állt módunkban - de az biztos, hogy nekünk így mesélték őket. Ennél többről nem kezeskedhetünk. De amint azt egy jelentős szerző egyszer megfogalmazta: "A történelmet a győztesek írják. A nép legendákat sző."
Akarata ellenére okozott nagy felhördülést egy 34 éves pécsi joghallgatónak az Országos Választási Bizottsághoz (OVB) eljuttatott beadványa, amelyet ha a testület elfogad, jelentősen módosult volna a még mindig nem végleges választási eredmény. Két nap bizonytalanság után győzött a józan ész: a legfőbb választási testület tagjainak többsége elutasította a leendő jogtudós nagy vitát kiváltó érvelését.
Ha egy nemzeti légitársaság leányvállalatot alapít regionális feladatok lebonyolítására, abban még semmi rendkívüli nincs. Az viszont elgondolkodtató, ha az igen cudar anyagi helyzetben lévő társaság minderre rendkívüli sebességgel, napokkal a választások előtt vállalkozik.
Gyorsan ráhangolódott az ellenzéki szerepkörre Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke, hiszen április 23-án már támadta Kovács László MSZP- elnököt, aki a külföldiek és jogi személyek termőföldtulajdon-szerzésének esetleges könnyítéséről nyilatkozott a Reutersnek. A földkérdés tehát a választások után is politikai ütőkártya - aminek leginkább a mezőgazdaság látja kárát.
Gyógyszerportál Egyesült két, korábban egymással versengő tartalomszolgáltató, a Novodata Rt. által működtetett Pharmanet és a BÉRES Rt.
30 éves korában meghalt Lisa Lopez, a TLC amerikai rhythm & blues együttes énekesnője: Honduras északi vidékén gyorshajtás következtében dzsipjével lefordult az útról.n MEGHALT LINDA LOVELACE 53 éves korában, autóbalesetben életét vesztette Linda Boreman, aki az 1972-es Deep Throattal Linda Lovelace néven vált a pornóipar emblematikus alakjává. Mindössze 1250 dollárt kapott a forgatásért, a film azonban a hardcore világából a mainstreambe átkerülvén világhírű lett, a mély torok kifejezés pedig a Watergate-botrányt leleplező cikkek révén a politikai nyelv részévé is vált.
Az odavezető út rögös, a helybeli lakótelephez képest a pestlőrinci Havanna maga Beverly Hills. A látvány nem lesz lenyűgözőbb akkor sem, amikor megközelítjük Örményország egyetlen működő atomerőművének bejáratát: két katona posztol a korláttal védett bejárat előtt. Amikor felengedik a sorompót, elénk tárul a letűnt szovjet birodalom emlékét idéző szürke épületegyüttes; a kerítésen kis színes földgömbök meg békét a világnak felirat. Ez Metzamor, a világ egyik legveszélyesebb helye.
Magyar Narancs: Két világ, három szereplő, szerelem, barátság, kalandvágy hármas egysége köti össze filmjében Serge, Said és Sarah sorsát. Az igazi főszereplőnek mégis leginkább a mai Marokkó, azon belül is Tanger számít. Mi újat, mi aktuálisat mondhat számunkra ez az európai álommal megfertőzött arab világ?
Magyar Narancs: Hogyan látja a tradicionális reggae helyzetét? Az ausztriai koncertek egyre fogyatkozó száma alapján hanyatlani látszik a színtér.
Föl nem fogom ezt a címadást. Eredetileg Loin, ami annyi mint távol, messze - nem hangzik valami csalogatóan, szentigaz. Az angyalok még csak-csak (a három főhős mondjuk), de hogy végállomás?! Hiszen éppen hogy elkezdődik valami a film végén, mondhatni, az élet. Talán elhangzott egy efféle megjegyzés, az én figyelmem meg éppen lankadt, nem tudom, nem értem, kész.
Alternatív színházból sokféle van - nem csak rossz meg jó. Hanem olyan, amelyik átmenetileg alternatív, mert amúgy a sokszor elátkozott struktúrán belülre törekszik; aztán olyan, amelyik féltve őrzi a maga "perem"-jellegét, de persze profi; meg olyan, amelyik kívülről támadja a belült; meg olyan is, amelyik rá sem hederít. Van esztétikai kísérletező, és van esztétikán kívüli. Van szelíd és van agresszív, van csóró és megélhetési alternatív. Vannak játékosok és játékosak is. Néha összejönnek és fesztivált tartanak.
Essünk túl a nehezén! Nem ettől a könyvtől fog kedvet kapni a Carpentiert eddig nem ismerő olvasó, hogy Carpeniert ismerő olvasóvá váljon. Taktikailag elhibázott így kezdeni egy recenziót, ugyanis mindez annyit tesz, hogy egy kiváló szerző összes novelláinak eme teljességében először magyarul megjelent gyűjteményét nem intézhetem el egy mondattal - és mégis elintéztem. Egy szó, mint száz.
Egy francia regényt fordítok, azt olvasom a 72. oldalon, hogy az ifjú hős s´effraye. Gépiesen leírom, hogy megijed, de aztán nem találom elég erősnek, érzékletesnek a szót, fellapozom Bartos Tibor új Magyar szótárát (alcíme: Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára). A szótárban vagy húsz szinonimát, fordulatot találok: megriad, összerezzen, megrémül, meghökken, eláll a szava, inába, horgasinába, szárába, csizmaszárába szállott, szaladt a bátorsága, gatyájába szaladt a mersz, összekoccan a térde, kiveri a hideg veríték, berezel, begazol, betojik, beszarik, citerázik, cidrizik, szorul a zabszem... és így tovább, ad infinitum. Vígan dúskálok: kedvemre válogatok, az eredeti szöveg szituációja, nyelvi közege, stílusa szerint. De ha a magam szövegét írom, s mint mindig, meg-megakadok, akkor is
Akínaiak már a spájzban vannak, finoman szólva is. E tényt kezelhetjük a politikai korrektség jegyében, de fölfoghatjuk mint szimplán művészeti kérdést is. A legjobb, ha a bérkocsi felől közelítünk. Pontosítok: a Csömöri úttól közelítünk a Mozaik utca felé, előttünk bénázik egy nagyobb darab személyautó: föltart, de kis idő alatt leküzdjük, a sofőr nem kiabál át a mazsolának, nekem már kiszitkozódta magát, csak átnéz szúrósan, összevonva a szemöldökét, ám a feddő grimasz félbeszakad, lemondó sóhaj következik. "Hát persze, kínai, gondolhattam volna. Egyre több a kínai, nincs ezzel ugye semmi baj, de mindnek ilyen bazi nagy kocsija van, ezen viszik az édes-keserű levest, meg a sok pulyát, mert elférnek, de hát tudja, genetikailag a gépesítettség ilyen magas foka náluk, hát nemigen van kódolva."
Ilyenkor elég lehet rögzíteni a tényt: megjelent (végre). Az első olyan válogatáslemez, mely kizárólag magyar zenekészítők alkotásait tartalmazza. Létezik ilyen Izraelben is, ugyan arrafelé a goa kifejezetten populáris.
Nemrégiben még azt gondoltuk, virtuális együttesek kizárólag magyar szórakozóhelyeken jöhetnek létre: amikor a férfiakból álló asztaltársaság egyik lelkes tagja, kellő mennyiségű ital elfogyasztása után, a hirtelen beálló csendben azt javasolja: alapítsunk zenekart! A ötlet fantasztikus, tíz percen belül megvan a név, "én leszek a basszgitáros", másnap aztán mindent elfelejtenek. Hogy virtuális zenekart könynyűipari módszerekkel is létre lehet hozni, arra a tavalyi év egyik legnagyobb dobása, a Gorillaz lehet a példa. A japán-amerikai-brit csapatot olyan ismert figurák erősítik, mint például Damon Albarn, a Blur énekese, természetesen csak a stúdióban. A Gorillaz tagjai ugyanis rajzfilmfigurák, rosszarcú rosszcsontok, akik klipjeiken úgy viselkednek, mint a született gyilkosok, mégis imádnivalók. Ráadásul nevük is van, életkoruk meg életrajzuk. 2D 23 éves, vidéki angol fiatalember, és egyebek mellett Phil Oakey-ért, a Human League énekeséért rajong, Murdoc szintén angol, 35 éves Black Sabbath-megszállott, aki imádja ütlegelni 2D-t. Russell 25 éves amerikai hip-hop-fanatikus, és itt van még - gondolom, a mindenre vevő japán piac kedvéért - Noodle, a tízéves oszakai kislány. Voltaképpen egy nettó elmebeteg kompánia, de úgy látszik, erre van most szükség.
Miután Simon Tibor soproni futballedzőt és Fradi-ikont egy budai éjszakai lokál közelében agyonverték, akár tetszik, akár nem, néhány dolog másként lesz a magyar fociban, mint eddig.
Magyarországon becslések szerint százezer ember számít rendszeres túrázónak, és ennyire tehető azok száma is, akik évszakonként legalább egyszer többnapos kirándulásra indulnak. A természetjárás ideális, tehát olcsó és "erdőkapcsolatos" szálláshelyei a turista- és a kulcsosházak. Sajnos azonban az utazási irodák nem tudnak róluk, így a szájhagyomány, egy könyv és néhány internetes oldal révén lehet becserkészni őket.
Már-már közhely, hogy korunk népbetegsége a depresszió. Egy WHO-felmérés szerint, ha a megbetegedések száma a jelenlegi ütemben emelkedik, 2010-re a világon minden nyolcadik ember kóros szorongó lesz. A betegség kialakulását, ha megakadályozni nem, de gyógyítani, kezelni sokféleképpen lehet. Talán még akváriummal is.
