tévésmaci

Apróbarom a ház körül

  • tévésmaci
  • 2023. május 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché megalapították a munkás olvasókört a vasműben, régi hagyományt élesztettek fel, s a vezetés minden támogatást megadott nekik.

Végigjárták az üzemeket az öntödétől a csőgyárig, a szegecselőtől a darabolóig, nem hagyták ki a kerékpárgyárat, Troché zsebre is vágott egy dinamót, ott voltak minden brigádgyűlésen, s felmentek az irodákba is a kisasszonyok és a főnökök közé, hogy meglegyen a kellő számú jelentkező. (Viszonylag sok munkáskáder volt a vezetőségben, azokra is ráfért az olvasás.) Végül persze annyian akartak belépni, hogy több csoportot kellett létrehozni, de ez sem jelentett akadályt, igyekeztek kinek-kinek a munkahelyi és otthoni időbeosztásához is alkalmazkodni, de sajnos nem lehettek tekintettel minden óhajra, sóhajra, panaszra és kérelemre, mert az volt az első számú megkötés, hogy csak munkaidőn kívül működhet az egylet, így például külön sejtekbe kellett szervezni azokat, akik három műszakban dolgoztak. Végtére is a martinkemence nem állhat le a hétvégén sem. Ezzel együtt is csekély volt az időbeosztás miatti lemorzsolódás. Sztupa és Troché szinte minden nap elérhető volt egy-két órában az üzemi könyvtárban, de besegített Ómafa is. A könyvtárellátó a kellő példányszámról is gondoskodott, különösen az Óriások és törpék, illetve Az árvafalvi gyerekek című könyvekre volt nagy a jelentkezés, a könyvtáros meg is jegyezte Ómafának, hogy „rendes könyvtári tagok” Szilvásit sem akarnak ennyien, bár nála is több hónapos az előjegyzés, s ha már itt tartanak, Ómafa nem tudna neki szerezni egy példányt az Ördög a falonból? Ha Ómafa nem is, de Troché tudott. Szóval vitték-hozták rendesen a könyveket a dolgozók, de az egyletesdi fénypontját mégis a viták jelentették, minden második szombaton a Hűvösvölgyben. Sztupának és Trochénak persze ez minden szombati elfoglaltságot jelentett, de nem bánták, s különben is csak addig tart, amíg „beindulnak a dolgok”, s akkor majd kitermelődnek belülről a csoportvezetők. Piknik a Nagyréten, először Sztupa magyarázott az épp kijelölt műről, aztán jött a vita, majd előkerültek az összeborított kenyerek, s néhány korsó a pavilonnál. A gyár havonta egyszer buszt is biztosított, így eleget lehetett tenni távolabbi olvasókörök meghívásainak, sokat jártak Ózdra és Kazincbarcikára, egyszer még – csoportos útlevéllel – Csehszlovákiába is átmentek, a Csemadok kolarovói szervezete látta őket vendégül, itt lett némi berúgás és verekedés is, leg­inkább az ízletes, de valamelyest túlzásba vitt Arany Fácán okán.

Szombaton és vasárnap (27-én és 28-án) régi kedvencünk, a Film+ egy kisebb Hazárd megye lordjai-összeállítással kedveskedik nézőinek már korán reggel.

Hétfőn és kedden a Cinemax François Truffaut dolgaival keresi nézői kedvét, hétfőn kora este konkrétan a Négyszáz csapással, kedden délután Az utolsó metróval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.