tévésmaci

Apróbarom a ház körül

  • tévésmaci
  • 2023. május 24.

Film

Amikor Sztupa és Troché megalapították a munkás olvasókört a vasműben, régi hagyományt élesztettek fel, s a vezetés minden támogatást megadott nekik.

Végigjárták az üzemeket az öntödétől a csőgyárig, a szegecselőtől a darabolóig, nem hagyták ki a kerékpárgyárat, Troché zsebre is vágott egy dinamót, ott voltak minden brigádgyűlésen, s felmentek az irodákba is a kisasszonyok és a főnökök közé, hogy meglegyen a kellő számú jelentkező. (Viszonylag sok munkáskáder volt a vezetőségben, azokra is ráfért az olvasás.) Végül persze annyian akartak belépni, hogy több csoportot kellett létrehozni, de ez sem jelentett akadályt, igyekeztek kinek-kinek a munkahelyi és otthoni időbeosztásához is alkalmazkodni, de sajnos nem lehettek tekintettel minden óhajra, sóhajra, panaszra és kérelemre, mert az volt az első számú megkötés, hogy csak munkaidőn kívül működhet az egylet, így például külön sejtekbe kellett szervezni azokat, akik három műszakban dolgoztak. Végtére is a martinkemence nem állhat le a hétvégén sem. Ezzel együtt is csekély volt az időbeosztás miatti lemorzsolódás. Sztupa és Troché szinte minden nap elérhető volt egy-két órában az üzemi könyvtárban, de besegített Ómafa is. A könyvtárellátó a kellő példányszámról is gondoskodott, különösen az Óriások és törpék, illetve Az árvafalvi gyerekek című könyvekre volt nagy a jelentkezés, a könyvtáros meg is jegyezte Ómafának, hogy „rendes könyvtári tagok” Szilvásit sem akarnak ennyien, bár nála is több hónapos az előjegyzés, s ha már itt tartanak, Ómafa nem tudna neki szerezni egy példányt az Ördög a falonból? Ha Ómafa nem is, de Troché tudott. Szóval vitték-hozták rendesen a könyveket a dolgozók, de az egyletesdi fénypontját mégis a viták jelentették, minden második szombaton a Hűvösvölgyben. Sztupának és Trochénak persze ez minden szombati elfoglaltságot jelentett, de nem bánták, s különben is csak addig tart, amíg „beindulnak a dolgok”, s akkor majd kitermelődnek belülről a csoportvezetők. Piknik a Nagyréten, először Sztupa magyarázott az épp kijelölt műről, aztán jött a vita, majd előkerültek az összeborított kenyerek, s néhány korsó a pavilonnál. A gyár havonta egyszer buszt is biztosított, így eleget lehetett tenni távolabbi olvasókörök meghívásainak, sokat jártak Ózdra és Kazincbarcikára, egyszer még – csoportos útlevéllel – Csehszlovákiába is átmentek, a Csemadok kolarovói szervezete látta őket vendégül, itt lett némi berúgás és verekedés is, leg­inkább az ízletes, de valamelyest túlzásba vitt Arany Fácán okán.

Szombaton és vasárnap (27-én és 28-án) régi kedvencünk, a Film+ egy kisebb Hazárd megye lordjai-összeállítással kedveskedik nézőinek már korán reggel.

Hétfőn és kedden a Cinemax François Truffaut dolgaival keresi nézői kedvét, hétfőn kora este konkrétan a Négyszáz csapással, kedden délután Az utolsó metróval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.