tévésmaci

Krokodilnézőben

  • tévésmaci
  • 2023. május 31.

Film

Amikor Sztupa és Troché azokat a nagy, parti murikat rendezték a Dunánál, Ómafának be kellett épülnie.

De a legőszintébb sajnálatára nem a bulizók közé, hanem az Óbudai Szeszgyár személyi állományába. Voltak persze olyanok is, akiknek az ilyesmi nagy örömükre szolgált volna, beépülni egy szeszgyárba, na, hallod, ám ide bizalmi ember kellett – e felismeréshez pedig keserves tapasztalatokon keresztül vitt az út. Sztupa és Troché ugyanis már próbálkoztak egy nagy központi bulival a parton, de az nem ment egyszerűen, ők pedig az egyszerű dolgokat szerették. Ilyenformán ezt az első – máskülönben fényesen sikerült – hepajt egy év szünet követte, hogy Ómafának legyen módja rendesen beépülni. Az egy kerek esztendőt persze tűkön ülve töltötte a szakadatlan szórakozást áhító közönség, de Sztupa és Troché tudták, hogy csak biztosra szabad menni. Mármost magyarázd ezt el valakinek, aki tegnap este még a parton táncolt válogatott társaságban hajnalhasadásig a Toshiba kazettás rádiómagnó zenéjére, s fűzte a csajokat vagy a srácokat a lampionok alatt, elmélázó pofával bámulva a túlparti burgyingot a Hajógyári-szigeten. A szervezés pedig azért volt szerfelett kényelmetlen… tudjuk, mert nem volt beépített ember. Csak annyit lehetett tudni, hogy a hétvégén nem üzemel a szeszgyár, s pusztán néhány őr grasszál a telepen. Szerencsére a gyár vaskos téglafala nem volt túl magas a HÉV felőli oldalon, s a tetejére sem raktak üvegcserepeket vagy acéltüskéket az illetéktelen behatolók és a madarak ellen, szóval a bejutás volt a legkevesebb, s kis ügyességgel a rekeszek kiadása is megoldható volt, csak egy kötél és egy kampó kellett hozzá, s huss, az a három-négy Sztár tonikos rekesz már kinn is volt. S ugyanazokkal a kötelekkel le is lehetett ereszteni a Dunába őket, nem is annyira biztonsági, mint inkább temperálási célokból. Csupán az őrök mozgását kellett kifigyelni. Kisebb izgalmakkal ugyan lezajlott az akció, de Sztupa és Troché úgy voltak vele, hogy a fasznak hiányzik még egyszer ez a hajcihő. Ha Ómafa be­épül, simán mennek majd a dolgok. Így hát kezdetét vette az egyévesre kalkulált bulicsend, s Ómafának pedig üstöllést beszerezték Burkust. Hogy honnan, ne kérdezze senki, a kutyapecérség olyan szakma, mely loppal, rangrejtve jár, nem szenvedheti a sok beszédet. De Burkus extra jó vétel volt, s mint a neve is mutatja, német juhász, az adott célnak pont megfelelő eb, úgy is hívták maguk között, hogy a célkutya. Vagy Hundkutya, de azt a nevet csak a régi szép emlékek miatt használták. Istenem, egy év múlva már Sztár tonik hömpölygött a Dunában is!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.