A nép ópiuma

Asztali áldás

TV Deko: Pedálgép

  • - tévésmaci -
  • 2006. május 25.

Film

Bár Kína és Koppenhága meszsze van (meg más irányban is), és a bicikliútjaink is hagynak bőséggel kívánnivalót maguk után (például a Budakalász-Szentendre szakasz megvan? egy rémálom), nem lehet nem észrevenni (különösen egy autósnak) a honi bringásszaporulat buzgó növekedését. Hétköznapi és vasárnapi Lance Armstrongok tömegei gyötrik az aszfaltot - mégse lehet mindegyik után egy szerelőkocsit küldeni, noha nyilván nem ártana.

Ezen hivatott segíteni Fekete "Phekee" Gábor sorozata az alcímben jelzett csatornán, szerdánként este hétkor.

Afféle gyorstalpaló tanfolyam bicikliszerelésből. Ahogy az első két rész tartalmából következtetni lehet, hősünk egy-egy tipikusnak számító meghibásodás rapid megoldását mutatja be, ügyesen, szellemesen, hogy mindenki értse... Nos, e tekintetben az eddig lement két epizód emlegetése inkább költői túlzásnak hat, hisz a másodikban volt ugyan szerelés, de azt köztünk szólva a hajunkra kenhetjük. Az epizód ugyanis azt a voltaképpen közhelyszámba menő - hol igaz, hol meg nem - tételt kívánta igazolni, hogy a bringások csuda jófejek. Persze tudom, hogy manapság tévéműsort a kötelező jófejség nélkül szabályrendeletileg tilos csinálni, de mi a fenét kezdjek azzal, hogy a szupermarketekben kapható kerékpárokból csak asztalt érdemes barkácsolni? És a barátunk neki is lát, egy kétségkívül semmire nem jó bringából lendületesen eszkábál egy kétségkívül semmire nem jó, de legalább ronda asztalt. Csuda vicces, bár vélhetően igaz: a Tesco gazdaságos (mondjuk 15 000 HUF körüli) kerékpárnál sokkal jobb a szakboltban beszerzett 100 000 HUF körüli...

Szerencsére az első részben a külső és belső gumi cseréjével ismerkedhettünk meg, így a sorozat mégis inkább reménykeltő, mint horrorisztikus. Mindazonáltal bizonyára szerencsésebb lett volna az operációt országúti körülmények között elővezetni, mint asztalon, hisz a hobbikerékpáros viszonylag ritkán kap defektet szerelőműhelyben. De ez már csak szőrözés. A művelet, noha célszerszámot igényel, elsajátíthatónak tűnt a képernyőről, s nem hagyott kétséget a műsorgazda szakértelme felől. Nekünk pedig megképzettek a békebeli békeversenyek, ahol a sok hérosz vállán áttekert pótgumival kapaszkodott fel a gyilkos emelkedőre Dobogókőre menet.

A műsor mindezen felül még túraajánlót is ígér: az első részben ez arra a szikár (bár alig is támadható) közlésre szorítkozott, hogy Vác szép város, és régen alapították. A második részben az ajánlattételtől érthetőnek vélt okokból eltekintettek: ki az a marha, aki egy ronda asztalon vág neki túrázni?

Ilyenformán pillanatnyilag otthon gyakoroljuk az asztali gumicserét, és várjuk a további útmutatást.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.